Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
NOVÁK László: Az alföldi települések struktúraváltozásai a 17-20. században
dett, s nagy helyigénye volt a paraszti gazdaságnak, teleknek, amelynek összessége határozta meg a település szerkezetét. A csonka üzemszervezetből hiányzott a munkahely, a határbeli íöld, s az üzemközpont pedig hiányos funkcióval működött tovább. Az istállók, színek, górék, kamrák részben funkciójukat veszítették, még abban az esetben is, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezet tagja volt a tulajdonosa, aki korlátolt funkciójú, ún. „háztáji gazdaságot" működtetett. A településközpont fokozatosan veszítette el hagyományos jellegét. A gazdasági rendeltetése háttérbe szorult, s uralkodóvá vált a lakásfunkció. A porta kiterjedésében és beépítettségében őrizte az eredeti rendeltetést, azonban a régi házakat lassan elbontották, a házas telket szétdarabolták. Új, környezet- és tájidegen épületek jelentek meg a településen, amelynek eredeti térszerkezete is fokozatosan változott meg. 22 Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy az alföldi - és nem alföldi - települések struktúrájának, a településrendszernek sorozatos változásai következtek be az elmúlt évezred folyamán, azonban ezen változások az agrárviszonyok keretei között mentek végbe. A hagyományos - kisüzemi - gazdálkodás tér- és helyigénye determinálta a településszerkezet alakulását, a településrendszer kiteljesedését. A legkritikusabb ponthoz a változás (nem fejlődés) a 20. század közepén érkezett, amikor alapjaiban szüntették meg politikai, hatalmi döntéssel a település mezőgazdasági funkcióit. A lakásfunkció került előtérbe, s más funkciók - így a gyáripari, üzemi - is megjelentek, melyek alapvetően átalakították az évszázadok során kialakult település struktúráját, a települések arculatát. 22. NÓVÁK László 2000.
