Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
BÁRTH János: A szállás alakváltozatai (Magyar parasztok határbeli tartozéktelepülései a Kárpát-medencében)
landóan lakott havasi farmtanyák oroszhegyi eredetű és kiterjedt oroszhegyi rokonsággal rendelkező népe egymással épített ki egyre jelentősebb társadalmi kapcsolatokat. A mindennapi tanyai életben nagy szerepe lett a szomszédsági közösségnek. Lassan kiformálódott a varsági tudat. Kialakult a Központ néven emlegetett, faluszerű épületsűrűsödés a szétszórt tanyák havasi lakosságának legfontosabb közösségi épületeivel és intézményeivel. A 20. századi településnéprajzi kutatások tanulságai alapján feltételezhető, hogy a magyar nyelvterület legkülönbözőbb földrajzi adottságú vidékeinek határbeli paraszti tartozéktelepülései, valamint a Kárpát-medence nem magyar népeinek gazdasági szerepű paraszti településtartozékai párhuzamba állíthatók egymással. Az összevetés és az együttes értelmezés lehetősége különösen fennáll az alföldi tanyák és az erdélyi magyar hegyi tanyák településtartozék jellegű, vagyis szállás szerepű előképeinek esetében. - Az alföldi tanya mezei kertes változatának léte Kecskemét-Nagykőrös esetében az 1500-as évektől igazolható. Az udvarhelyszéki Oroszhegy falu havasi határában különböző perek, különösen egy 1592. évi határper tanúsága szerint ugyancsak a 16. századtól bizonyítható a paraszti szállástartás gyakorlata. 24 A 16. századi udvarhelyszéki perekből megismerhető szállásadatok tehát nagyjából egyidősek alföldi testvéreikkel, a 16-17. századi kecskeméti és nagykőrösi mezeikert-adatokkal. - Az Alföldön és a Székelyföldön egyaránt fontos feltétele volt a határbeli szállástartásnak 1. a nagy határ, a szállásokkal hasznosított terület lakóhelytől való távolsága, 2. a kötöttségektől mentes szabad földhasználat, ami az Alföldön a magánbirtoklású mezei kertek, szállásföldek, a Székelyföldön a magánbirtoklású havasi irtáskaszálók formájában öltött testet, 3. a szállástartó parasztközösségek viszonylag szabadalmas jogállása, fejlett belső autonómiája. - Az alföldi tanyák elődeit és az erdélyi magyar hegyi tanyák őseit egyaránt földművelő és állattartó, vagyis paraszti tevékenységet folytató gazdák hozták létre magánbirtokukon gazdasági telephely gyanánt. Földesurak, vállalkozó tőzsérek állattartó telepeiből, illetve a közlegelőkön, közerdőkben létrehozott pásztorszállásokból, favágószállásokból és hasonló ideiglenes hajlékokból sem az Alföldön, sem a Székelyföldön nem alakultak tanyák. - Az alföldi és a legfontosabb székelyföldi szállástartó helységek határában egyaránt állandóan lakott tanyavilág alakult ki a 19-20. században. A hajdan tartozéktanyákkal, szállásokkal meghintett határrészeken szórványtelepülés formálódott. Az alföldi tartozéktanyát, az alföldi ártéri szállást és a székelyföldi havasi szállást ugyanaz a település- és gazdálkodásszervezési gondolat szülte. Amikor a 16-17. században Kecskemét és Nagykőrös határában a mezővárosi gazdák ki24. BÁRTH János 1998. 90-94.