Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

BÁRTH János: A szállás alakváltozatai (Magyar parasztok határbeli tartozéktelepülései a Kárpát-medencében)

Az alföldi tanyatörténeti kutatások kiteljesedése együtt járt a tartozéktanya és a szálláskert között álló átmeneti tartozéktelepülés-típusok feltárásával. Ilyen különleges szállásváltozatok voltak például a pusztai, külső határbeli szálláskertcsoportok, valamint a folyó menti tájak laza telephelyfüzéreket alkotó erdei és réti ártéri szállásai.

9 GYÖRFFY István és ERDEI Ferenc úgy vélték, hogy az alföldi tartozéktanya jellegzetes magyar fejlemény, amelynek nincs valódi párja Európában.

10 Elsősorban a függőségi viszonyban lévő határbeli szállás és a belterületi porta szoros kapcsolatát tartották különleges, egyedülálló magyar alföldi sajátosságnak. A 20. század második felében azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gazdasági telephely szerepű magyar paraszti tartozéktelepülések nem társtalanok Európában. Az alföldi tartozéktanyák európai párhuzamainak gondos feltárását, összegyűjtését, bemutatását HOFER Tamás végezte el.

11 A magyar Alföldön lezajlott 16-19. századi tanyatörténeti folyamatok értelmezése és helyes megítélése szempontjából különösen figyelemre méltók azok a kutatási eredmények, amelyek a történelmi Magyarország nem magyar nyelvű népeinek és az Alföldön kívül eső hegyvidéki tájainak hajdani szállástartó gazdálkodásáról tudósítanak. A szlovákiai vonatkozású településnéprajzi kutatások tanúsága szerint a Felföld szlovák lakosságú hegyvidéki tájain, a magyar Alföld földrajzi adottságaitól jelentősen eltérő ökológiai viszonyok közepette is léteztek az újkorban városoktól, falvaktól távol eső, időszakosan használt paraszti tartozéktelepülések. A szlovák „hegyi tanyák": a cholvark-ok, dvor-ok, sop-ok, sía/-ok, /az-ok, kopanicá-k a 20. és a 21. század fordulója táján ugyan állandóan lakott hegyi szórványtelepüléseknek, illetve laza házcsoportoknak tűnnek, korábban azonban jórészt a magyar alföldi tartozéktanyákhoz hasonló módon szolgálták a paraszti gazdálkodást.

12 A magyar eredetű salas szóval jelzett szlovák hegyi telephelyek sorsa további tisztázásra vár, de valószínűleg a tanyává nem vált alföldi és erdélyi pásztorszállásokkal állíthatók párhuzamba.

13 Az erdélyi román szórványtelepülések leginkább mint eredeti hegyi szórványok jelennek meg az irodalomban.

14 A kutatás még jobbára adós annak feltárásával, hogy e szórványtelepülések kialakulásában volt-e tartozéktelepülésre emlékeztető szakasz, illetve vannak-e olyan szórványtelepülésű területek, amelyeknek fokozatos kiterjedésében, előrehaladásában szerepet játszott valamiféle tartozéktelepülésre jellemző állapot.

15 9. ANDRÁSFALVY Bertalan 1975.; BÁRTH János 1975.; BÁRTH János 1976. 86-94. 10. GYÖRFFY István 1943. 50.; ERDEI Ferenc 1942. 18-19. 11. HOFER Tamás 1980. 48. 12. BARABÁS Jenő 1960. 229.; MARKUS, Michal 1976.; BEDNARIK, Rudolf 1967.; SVECOVÁ, Sona 1975a.; 1975b.; 1983.; 1991. 13. MARKUS, Michal 1976. 40. 14. GYÖRFFY István 1915-16.; BARABÁS Jenő 1960. 221-222. (További irodalommal); VUIA, Romulus 1960. (További irodalommal). 15. Román falusi parasztcsaládok nyári havasi szállástartása gyanítható abból a közleményből, amelyet PÁCALÁ Viktor írt a 20. század elején a Szeben megyei Resinár községről. PÄCALÄ Viktor 1909. 114-115.