Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

SIPOS János: Magyar népzenei kutatások a törökség között

Úgy tűnik tehát, hogy a sirató stílus elterjedtsége határainak végleges megállapításával még várni kell. Valószínű, hogy az időálló eredményeket itt is a nagy mennyiségű megbízható gyűjtések végzése és áttanulmányozása során mondhatjuk majd ki. Végül vizsgáljuk meg a pszalmodizáló stílust. Magyar területen ez a zenei stílus csak Erdélyben mutatható ki, azon belül is főleg a székelyek között. Ugyanakkor peremterületekre visszaszorult archaikus réteg nemigen lehet, mert más régies kultúrájú helyeken nem található meg, és ez arra utal, hogy a székelyek sajátja volt, és az ma is. Természetesen felmerül a kérdés, hogy miért éppen itt jelentkezik ez a zenei forma. A székelyek esetleges - többek által feltételezett, de érvényesen nem bizonyított - török eredete önmagában nem feltétlenül köti össze az anatóliai és a magyar stílust. Nagy nehézség itt ugyanis egyrészt az anatóliai kultúra, és ezen belül a zenei kultúra sok komponensből való összetettsége. Elgondolkoztató persze, hogy hasonló dallamok stílusalkotó mennyiségben a nyugat-kazak területeken is előkerültek. Ugyanakkor például a keleti kazakoknál nincs, ott viszont mint az imént láttuk - a siratódallamok hasonlóak egyes magyar és anatóliai sirató rétegekhez.

40 A stílus török származtatása tehát nem bizonyítható, és mindez újra rámutat arra is, hogy óvatosabban és sokkal pontosabban kell fogalmaznunk, amikor általánosságban beszélünk a török vonatkozásokról. KODÁLY Zoltán a do-re-mi magú recitáló dallamokat külön tárgyalja, és a Szivárványhavasán dallammal kapcsolatban a következőket írja: „Ennek a dallamnak, legalábbis első felének, töméntelen változata van a Lach-gyűjtötte mordvin, zűrjén, votják dallamok közt is. Mégsem láthatunk benne finnugor vagy török őstípust: úgy látszik valami általánosabb, nemzetfelettibb, ősi recitáló formula él benne, mert a fenti népek aligha meríthették akár a keresztény, akár a zsidó egyház liturgikus zsoltárénekéből, ahol máig nagy szerepe van."

41 Szabolcsi Bence e dallamokat elválasztja a belső-ázsiainak tekintett kvintváltó dallamoktól, és elő-ázsiai, a zsidó szertartási zenéhez is kapcsoló formaként mutatja be őket.

42 Rajeczky Benjamin e zenei körbe tartozó középkori német példákat idéz.

43 SZENDREI Janka átfogóan ismerteti a magyar pszalmodizáló stílust

44 Felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar stílushoz hasonló rétegeket a latin egyházi zenekultúra az első és a hatodik zsoltártónusban és ezek strófás formáiban már kialakulási periódusa óta (legkésőbb 3-4. század) magában hordoz, és ezek a zenei rétegek a héber liturgikus zenével is összefüggenek. A népi és az egyházi stílus közötti kapcsolat magyarázata véleménye szerint az, hogy az egyházi hagyomány „stilizált, rögzített, rendezett valamit, amit a zenei köznyelvből merített." A magyar stílus eszerint nem egyházi eredetű, és tartalmaz annál egyszerűbb (sirató) ill. szervezettebb (strófikus) rétegeket is. Ugyanakkor előfordulnak benne egyházi énekekből levezethető dallamok is.

45 40. Két hasonló tatár dallamot találtam ugyan, de ezek az áttanulmányozott mintegy 1200 dallam között kivételesnek tűntek. Ugyanakkor ide tartozik az ún. „cigány himnusz" is. 41. KODÁLY Zoltán 1976. 35. 42. SZABOLCSI Bence 1936. 243. 43. RAJECZKY B 1969. 57-58. 44. DOBSZAY László-SZENDREI JANKA 1988. 53-232. 45. DOBSZAY László-SZENDREI Janka 1977. 18.