Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SIPOS János: Magyar népzenei kutatások a törökség között
nek". A különbségek között felsorolja, hogy a török dallamokban ritka az alsó szo hang, 20 kevésbé pentatonok és nincs bennük kvintváltás. A tizenegy szótagos izometrikus parlando dallamok osztályát mintegy ikerosztályként kapcsolja a nyolcszótagos dallamok fenti osztályához. A bennük szereplő kisebb ambitusú dallamokat szintén hasonlónak tartja a megfelelő magyar dallamokhoz. Végül még az anatóliai pontozott ritmusú dallamokra hívja fel a figyelmet, azzal a megjegyzéssel, hogy „Nem tudjuk pontosan, vajon a pontozott ritmus előfordule máshol is, így bármilyen erős is a hasonlóság, a magyar és a török anyagnak ezt a közös tulajdonságát nem vehetjük a ritmusok közös eredete meggyőző bizonyítékának". „A többi osztályt olyan kevés dallam képviseli, hogy se típusleírást nem adhatunk, se következtetéseket nem vonhatunk le" - írja végül BARTÓK. BARTÓK anatóliai kutatása után izgalmas a kérdés, hogy egy bővebb török anyag birtokában találhatók-e további, egymással összefüggő török és magyar népzenei dallamtípusok, dallamosztályok és zenei stílusok, illetve a már felfedezett összefüggések megerősítést vagy cáfolatot nyernek-e? A sok-sok egyéb kérdés között számunkra különösen érdekes annak a kinyomozása is, hogy megtalálhatók-e közös régi török zenei stílusok nyomai a mai török népek zenéiben. Ugyanilyen vizsgálatlan az is, hogy mi az összefüggés az egyes török népek nyelvi rokonsága és népzenei kapcsolataik között? A magyarokat közelebbről érdeklő fontos kérdések egyike az is, hogy a török zenei stílusoknak mi a viszonya a magyar népzene egyes rétegeihez. A kiterjedt összehasonlító kutatás reményt adhat az egyes régi népzenei stílusok kialakulásának és fejlődésének kiderítéséhez is. Törökországi kutatásom 1987-ben kezdődött, és 1993-ig tartott. Az ott töltött hat év alatt összesen 1400 dallamot rögzítettem és jegyeztem le. Saját gyűjtésem kiegészítéseképpen feldolgoztam egy összehasonlító anyagot, mely Törökország szinte minden területéről származó mintegy háromezer dallamból áll. Ez a nagy anyag lehetővé tette, hogy BARTÓK-nak a magyar és a török népdalokra, valamint a dalszövegekre vonatkozó összehasonlító elemzését tovább bővítsem, sőt helyenként módosítsam. Kiderült, hogy a BARTÓK által felfedezett, a magyar pszalmodizáló dallamokhoz hasonló török dallamok nem csak Törökország délkeleti vidékén élnek, hanem Anatóliában szinte mindenhol, mégpedig stílusalkotó sokaságban. Fény derült arra is, hogy az anatóliai siratok egyes dallamai igen erős hasonlóságokat mutatnak a magyar sirató általános kisformájával, ami megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a magyar siratóstílust csak mint „ugor-réteget" lehetne megmagyarázni. A gyermekjátékok egyszerű szerkezetű dallamai pedig sok népnél előfordulnak, ám a magyar és az anatóliai dallamstílus alapvető hasonlóságának - és jellegzetes különbségeinek - megállapítása mégis tanulságokkal járt. Végül bebizonyosodott az is, hogy a pentaton kvintváltó stílus Anatóliában nem létezik, 20. Később kutatásom során ilyenek is szép számban kerültek elő.
