Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
SIPOS János: Magyar népzenei kutatások a törökség között
A magyar zenei őstörténet megismerése érdekében végzett gyűjtések ezután hosszasabban szünetelnek, de ez idő alatt fontos elméleti tanulmányok születnek. Ezek közül is kiemelkedik SZABOLCSI Bence munkássága. SZABOLCSI hatalmas áttanulmányozott zenei anyagok segítségével nagy ívű összefüggések feltárására törekedett. Bemutatott példái a mai napig ösztönzik az etnomuzíkológiai kutatásokat. 13 SZABOLCSI Belső-Ázsiáig és Kínáig terjesztette ki az ereszkedő-ötfokú dallamtípus területét. 14 Megfogalmazása szerint a közép-ázsiai pentatónia a régi nagy kultúrákat jellemző pentatónia egyik sajátos változata, melynek az ötfokúságon kívül speciális jellemzője a vele járó kvintváltó szerkezet, illetve a magasabb dallamsorok mélyebben való megismétlése, melyekhez még bizonyos ritmikai és díszítésbeli sajátosságok is járulnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadifogolytáboraiban Robert LACH osztrák zenetudós finnugor és török anyanyelvű katonáktól gyűjtött. 15 Ugyanebben az időszakban egy orosz hadifogságba esett kántortanító hazahozta VASZILJEV-nek, a cseremiszek polihisztorának 1920-ban kiadott népdalgyűjteményét. Ezek és más beszerzett publikációk alapján KODÁLY immár jó ötszáz dallam birtokában megrajzolta a cseremiszek sajátos kvintváltó dallamszerkezetének a képét. 16 Ettől kezdve, egészen VIKÁR László nagy Volga-vidéki kutatásáig a magyarországi népzenetudomány számára kétségkívülinek tűnik a közvetlen finnugor-magyar zenei rokonság. 17 A keleti népzenék helyszíni kutatása akkor indulhatott újra, amikor KODÁLY közbenjárására a Szovjet és a Magyar Tudományos Akadémia egyezménye lehetővé tette, hogy kétévenként két magyar kutató a Közép-Volga vidékére utazhasson. KODÁLY kérésére tanítványa, VIKÁR László lett a zenekutató, és hozzá csatlakozott BERECZKI Gábor finnugor nyelvész. A kutatás eleinte azt a célt tűzte ki, hogy a cseremisz kvintváltó dallamok hátterét megtalálják, de a kutatás a dolgok természetéből fakadó természetességgel itt is úgy történt mint Bartók esetében. A vizsgálatok fokozatosan a finnugor népek felől a területen és általában is a finnugoroknál dominánsabb törökségi népek, jelen esetben először a csuvasok, majd a tatárok és baskírok felé fordult. VIKÁR László és BERECZKI Gábor 1958-1979 között gyűjtöttek a területen az ott élő finnugor és török népek között. Az általuk felvett mintegy négyezer dallam egy részét publikálták is. 18 Ennek a gyűjtésnek felbecsülhetetlen értéke, hogy egy 13. Igen elgondolkoztató párhuzamokat von például finn és magyar regősének között; osztyák medveének, kínai sirató és magyar sirató között, valamint magyar, cseremisz, csuvas, kalmük, mongol és kínai dallamok között, például SZABOLCSI Bence 1979. 106-109. 14. SZABOLCSI Bence 1933. 71-95,; SZABOLCSI Bence 1934. 138-156,; SZABOLCSI Bence 1936. 233-251.; SZABOLCSI Bence 1940. 242-248.; SZABOLCSI Bence 1950. 15. Például mordvin, votják, cseremisz valamint tatár és baskír katonáktól is. A köteteket 1917 és 1933 között Bécsben és Lipcsében hét kötetben ki is adta. 16. 1934-ben erről tanulmánya jelent meg, valamint a Bicinia Hungarica IV és az Ötfokú zene lll-IV. kötetekben csokrot kötött e dallamokból a zenei anyanyelvet tanuló magyar fiatalok számára. 17. E nézet egyik jelentős képviselője SZOMJAS SCHIFFERT György 1976. 18. VIKÁR László-BERECZKI Gábor 1971.; 1979.; 1999.
