Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

gyászkeretes lapon 50-100 példányban nyomtatták ki és osztották szét a halottbúcsúztató verset. Több faluban (Harasztos, Várfalva) emlékeznek arra, hogy a közeli hozzátartozók, a szomszédok halottbúcsúztató verse rámába téve hosszú ideig a falon volt közszemlére kitéve. Állandóan emlékeztetett a halottra. Az 1955-ben elhunyt várfalvi GADÓ Zéfi végbúcsújára unokája a maga és a nagyanyja képét is ráragasztotta, s így helyezte rámába. Ugyanilyen használattal rendelkezett Aranyosszéken a gyászjelentő is.

61 A két világháború idején az idegenben elhunyt férfiak hozzátartozói a halálhír megérkeztekor gyászjelentőt nyomtattak, halottbúcsúztatót írattak a halott számára. Ebben az esetben e lapok, esetleg a valamelyik családtag sírjelére vésett név képezte azt az objektumot, amely által a halott emlékének ápolása lehetővé vált. A rendelkezésünkre álló halottbúcsúztató versek közül ilyen a bágyoni CSÉP András „katona felett 1916. december 31-én", az 1917-ben elhunyt várfalvi DÉNES István emlékére írott búcsúztató. A szülőfalu, a rokonság ugyanígy búcsúzott 1977-ben attól a VAGYAS Károlytól is, aki Szovjetunióban alapított családot, s akinek a temetésén sem szülei, sem testvérei nem vehettek részt. A halottbúcsúztató vers nagy példányszámban való sokszorosításáról az 1950es évektől nincs többé tudomásunk. A verset viszont a szerző néhány példányban továbbra is szétosztotta a halott közeli hozzátartozói között. Amennyiben a vers egy példányban készült el, a temetés lezárultakor a halottas házhoz került. A hozzátartozók valamelyike füzetbe másolta. A vers így épült be egy másodlagos kontextusba, a megőrzésre méltó írások közé. Szövegkörnyezetében vőfélyversek, emlékversek, ételreceptek, konfirmációi köszöntő, családi feljegyzések találhatók. Hogy a halottbúcsúztató vers utólagos olvasottsággal is rendelkezett, azt a Galíciában 1915-ben elhunyt bágyoni Vásárhelyi Mihály kéziratos halottbúcsúztatójára írt feljegyzés bizonyítja: „A ki ezt elolvasa al szemébői köny csorduljon". Ugyanerről győz meg egy múlt századi torockói adat. Egy füzetbe egyenletes, ugyanazon személytől származó bejegyzésben 32 halotti vers található.

62 A borítójára a tulajdonos, aki feltételezhetően nem szerzője, csupán összegyűjtője, másolója volt a szövegeknek, a következő kérést jegyezte: „Ezen halott búcsúztató A Kornizs Andrásé 1894 be Sajátam igaz Jobarátom és hogy ha el tévedne Szolgáltasd a Kezemre Válcságát Adom február 17 dikén. " Ez valójában az olvasmányként is kezelt, verseket, énekeket tartalmazó kéziratos füzetek sztereotip kezdőszövege volt a múlt században.

63 A füzet olvasmányként közkézen foroghatott, s a tulajdonos e bejegyzéssel vélte az elkallódástól megóvni. A halottbúcsúztató versnek írott szövegként, akárcsak a gyászlapnak, a sírfeliratnak, a temetési szertartás lezárulta után a kései „vándor" számára is van üzenete. Egy hajdan élt személyről, annak sorsáról, családjáról és temetéséről, valamint mindannyiunk közös gondjáról, a halálról beszél. 61. A Küküllő vidéki Vámosgálfalván az egyház Temetési emléklapot állít ki, amelyet a hozzátartozók a berámázva a falon helyeznek el. 62. A Román Akadémia kolozsvári fiókkönyvtárának MsU 1210/A jelzetű kéziratkötege. 63. A szöveg 1838-ból származó változatát szintén az említett kolozsvári könyvtár Ms U 1246 jelzetű kéziratában találtuk meg. A füzet borítóján díszes, színes rajz felirata a következő: „Én magam.../a név kitörülve// Ki ez könyvet birom/ Melyben bizonyságul/ Nevemet bé iroml Ha el tévelyedik/ Kedves jó barátom/ Szolgáltasd kezemre /kitörülve/. " A kéziratos füzetek , akárcsak a levelezés, rendelkeztek más, hasonlóan játékos formulákkal.