Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban
„néhai Tekintetes M. Suki Judith Asszony" búcsúztatója befejezésében a motívum explicitebben található meg: El bocsát már téged az Isten szolgája , 48 A motívumok közül végül az élet és a halál fölötti meditációt kell megemlíteni. E szövegrészek valójában a halálesetek alkalmával gyakran elhangzó formulák, illetve ezek kifejtései. Onnan nincsen visszatérés. (Várfalva, 1955) Sorsom el nem kerülhettem, Hisz a halál oly kegyetlen. (Várfalva, 1979) Ifjak, szépek vigyázzatok, Szépségtekbe ne bízzatok. A szépségek elavulnak, Az örömök hamar múlnak./.../ Látjátok, hogy mi az élet, Hogy egy ifjú sem remélhet. (Várfalva, 1970-es évek) Ilyen ez az élet sorsa Eröl nem tehetünk soha. (Várfalva, 1970-es évek) A halál kérlelhetetlenségét, az élet múlandóságát, a belenyugvás szükségességét nem csupán a tételes kijelentések nevezik meg. A versek képanyaga implicit módon ugyanezt a tartalmat sugallja. A metaforák és igék szintjén az ember, az 48. A Román Akadémia kolozsvári fiókjának könyvtára, Ms U 639-es jelzet. Epikus motívumként az eloldás az „ősi mitikus modell", a halott keresésének ellentéte. Ez utóbbit Dömötör Teklára hivatkozva említi KÁROLY S. László 1980. 385-386.; A haldokló meglátogatása, megajándékozása, kívánsága teljesítése mint eloldó, felszabadító gesztus nem eléggé adatolt. Egyik formája: a halott nem hal meg, amíg kedves hozzzátartozóját meg nem pillantja. Egy 1994ben Magyarpalatkán végzett hiedelemgyűjtés során egy 84 éves nő elevenítette fel első szeretője halálának körülményeit. A lóról leesett, haldokló fiatalember nem tudott kimúlni. „Ejütt az apja utánom... Mondta, hogy Géza bácsi engedjen ingemet el, mer a fiú nem tud meghalni, míg a fiú nem lát ingemet. Elmentem. Kinyitattam az ajtót, s kérdeztem, hogy hogy vagy. Ő rámnézett nagy szemekké, behunyta s meg is halt. Igen. Nem tudatt meghalni, míg nem látott ingemet." Csíkszentdomokosi párhuzamai: BALÁZS Lajos 1995. 71-72.; Másik formája a hajdani haragostól való vízkérés, vízszerzés a halott számára. Leírása: KESZEG Vilmos 2000. 208-209.
