Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban

A Pünkösdnek jeles napján Felkelt a nap tüzes szárnyán. Melegen süt le a földre, Az Aranyos mélységébe. Tele volt az erdő néppel, Madárdallal, vigkedéllyel. Mindenki ott oly boldog volt, A víz szélén játszadozott. (Várfalva, 1983) Mind a három hegy munkása Itt nyugszik a koporsóba Binbo fakad most az ágon Uj életet önt a fákon. (Várfalva, 1957) A helyzetkép gyakrabban a halott jelenlétére, a gyászra, a halálra figyelmeztető harangszóra utal. Halkan kondul a kis harang, A mi szivünk majd meghasad. (Várfalva, 1955) Megkondultak a harangok. Ferencz bácsit hivják azok. (Várfalva, 1957) Óh de búsan szól a harang, Egy családban mély bánat van. (Várfalva, 1956) Hétfőn délbe a harangok A faluba sírva-ríva Szomorúan megszolaltak És egy ifjút elsirattak. (Aranyosszentmihály, 1960-as évek) Vajon miért harangoznak S a harangok miért szólnak Oly szomorún olyan búsan Szívet rázó fájdalmasan. (Bágyon, 1967) A helyzetkép sokszor a szenvedő családot, a fel ravatalozott halottat jeleníti meg: Óh, de búsan szól a harang, Egy családban mély bánat van. Öt szép gyermek s édesanyjuk,