Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)
KESZEG Vilmos: Szövegtípusok, szövegfunkciók és íráshasználat az aranyosszéki temetési szertartásban
ni. Én itt maradtam velük. Kovácsinas akartam lenni. Elmentem a bátyámhoz. Aztán két hét után valamin összetűztünk s otthagytam. Mondtam anyámnak, én oda vissza többet nem akarak menni. Menjen el a papnénihez, engem tanítson meg zongorázni. Ugy is lett. Megtanítatt zongorázni. Már tudtam kántorizálni. Akkor aztán felmentem a teológiára, egy év alatt elvégeztem a kántorképzőt. így lettem kántor. Elkerültem Kövendre. Hét évet. S aztán meghívtak Várfalvára. Itt vagyok azóta. Dalárdát alakítottam. Most is fungál. Előttem egy tanító volt a kántor. Ő is írt búcsúztatókat. Én játszottam a zongorán, ő meg énekelt. Mikor idejöttem, aztán átvettem." Első emlékezetes szereplése: „Vót egy tanító, nem vót senkije, nem vót megnősülve. Aztán a családbo három szerencsétlenség történt. Az egyik fiútestvére belefulladt az Aranyosba. Az apja elesett kint a mezőn. Tél vót, megették a csókák. És őtet elütötte az autó. S akko ezt elkezdtem összetenni, hogy milyen érdekes dolgok vannak. Hogy egyik belefullad az Aranyosba, a másikat megeszik a csókák, a harmadikat elüti az autó. S így belefoglaltam. Hát az emberek úgy sírtak. - Hogy tudtad így összeszedni? Zokogva sírtak." PÁLFI J. Dénes a verseket a gyászoló család felkérésére írta. Előzetes mintát nem használt. Az évek során viszont a bevált fordulatokat és formulákat annyira begyakorolta, hogy azok több versében ismétlődnek. Egy éjszaka kellett a vers megírásához. 41 A verset a Jer, temessük el a testet kezdetű, 289. számú unitárius ének dallamára adta elő a templomi temetési szertartás zárásaként. Külön a versírásért nem kapott sem fizetséget, sem adományt a család részéről. Népszerűsége, sikerei őt is, feleségét is kielégítették. A falu lelkésze az 1980-as években püspöki rendeletre hivatkozva beszüntette a kántori halottbúcsúztatást. S bár a hívek azóta is sokszor felkérték halottjuk búcsúztatására, PÁLFI J. Dénes - maga is fájdalommal - elutasította kérésüket. Ugyanakkor azt is szükséges megemlíteni, hogy tizenhét alkalommal volt vőfély. A lakodalmi versek megírásában, alakításában is jártasságra tett szert. Harasztoson évtizedeken keresztül, az 1980-as évekig KIRÁLY Ferenc írta a halottbúcsúztató, a lakodalmi, a konfirmációi és egyéb alkalmi verseket. Verseit nem őrizte meg, a temetés után szétosztotta. Harasztoson jártunkkor már annyira idős és gyenge volt, hogy beszélgetésre nem kerülhetett sor. A búcsúztatás tiltott volta miatt a faluban Király Ferenc egyetlen versét sikerült megszereznünk lemásolás végett. KIRÁLY Ferenc visszavonulása után a faluban senki nem vállalta a versírást. Ezért esetenként egyik-másik hozzátartozó írja meg a búcsúztatót. Összefoglalóan tehát az mondható el, hogy a zömében protestáns (református és unitárius) lakosságú aranyosszéki falvakban századunk közepéig általános volt a verses halottbúcsúztatás. 41. DUDOR István gömöri kántor szintén éjszaka alkotta meg verseit. BARTHA Elek 1995. 57.; Bizonyára igaza van KATONA Imrének, mikor a falusi gazdaság mozgalmasságát nevezi meg az éjszakai versírás okaként. KATONA Imre 1982. 139.
