Cseri Miklós, Kósa László, T. Bereczki Ibolya szerk.: Paraszti múlt és jelen az ezredfordulón - A Magyar Néprajzi Társaság 2000. október 10-12. között megrendezett néprajzi vándorgyűlésének előadásai (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Magyar Néprajzi Társaság, 2000)

NAGY Janka Teodóra: A jogi néphagyomány- és népszokáskutatás eredményei, alternatívái, a jogi néprajz alapkérdései az ezredfordulón

den STEENHOVEN-t, aki Indonéziában végzett terepmunkát, s az 1970-es évek elején Nijmegenben a jogi etnológia kutatói számára intézetet alapított.

37 Míg Európában a hetvenes évektől a néprajz olyan empirikus kultúratudománynak tekinthető, amely az európai etnológiát és a kulturális antropológiát - így a jogi antropológiai törekvéseket - is magában foglalja, addig az USA-ban továbbra is a jogi antropológia teremt kereteket a mindinkább társadalmi, mint történeti indíttatású jogi kutatásoknak. E kutatások napjainkban egyik legtöbbet vitatott és egyik legizgalmasabb kérdése a jogi kollízió, a különböző jogrendszerek szabályai közötti összeütközés, illetve ennek feloldása. Európa tájain és a világ legkülönbözőbb pontján egyformán igaz az, hogy egy-egy népcsoportra több eltérő jogrendszer is befolyással lehet. Ezt vizsgálja például E. G. UNSWORTH Afrikában, R. D. KOLLEWIJN a nyugati és nem nyugati jog viszonylatában. Az egyes népek joga és nemzetközi jog kapcsolódási pontjait számba vevő kutatások prognosztizálni is megkísérelik e folyamatot.

38 A kutatás irányait számba véve megállapítható, hogy a jogi antropológia az alapkérdésre vonatkozóan - azaz, hogy a történetiség vagy a társadalmiság a vizsgálat meghatározó nézőpontja - továbbra is a társadalmiság előtérbe helyezésével válaszol. Ezáltal Alison DUNDES RENTELN és Alan DUNDES szavaival megszűnik „boldog kapcsolat" lenni „a beavatott jogászok és néprajzosok" között, mindinkább aktuális tartalommal, társadalmi funkciókkal telik meg - többek között egyre hangsúlyosabb szerepet kapva a jog különböző területein.

39 A jogi néprajzi kutatások Magyarországon Magyarországon a Tripartitum előkészítő munkáit leszámítva a 18. század végétől beszélhetünk a nép körében nemzedékről nemzedékre hagyományozódó jogi szokások tudatos gyűjtéséről.

40 II. József óta ismert gyakorlat volt, hogy egy-egy életviszony jogi szabályozása előtt összegyűjtötték az élő és gyakorolt szokásokat, így kerülhetett sor arra, hogy például II. Józsefnek az erdők megtartási, gyarapítási módjáról intézkedő rendeletében (1787) a jogi rendelkezések mellett részletesen leírják az éppen módosítandó vagy tiltandó korabeli paraszti építkezési gyakorlatot, s egyes szokásokat. A 19. században is több kezdeményezés történt, hogy a törvények előkészítése során a területet érintő jogi népszokásokat számba vegyék. A tudományos alapvetést hazánkban a 20. század elején TAGÁNYI Károly, a kiváló történész végezte el. Széles körű szakirodalmi tájékozottsága, kutatástörténeti áttekintése, családjogi és öröklésjogi összehasonlító anyagközlése - amelyben hosszú ideig nem találva követőkre szervesen egymásra épült történeti szemlélet és jelenkutatás, etnográfia és etnológia - Európa élvonalába emelte a magyar kutatást. A harmincas években SZENDREY Ákos a népi jogszokások néprajzi és jog37. A témáról részletesen szól STRIJBOSCH, A. K. J M 1994. 244-245. 38. UNSWORTH, E. G. 1994.; KOLLEWIJN, R. D. 1994.; DUNBAR, N. C. H. 1994. 39. GREEN, L. C. 1994.; NAGANATHAN, N. 1994.; BERNHARD, R. 1994. 40. TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981. 16.