Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

szabályozások egy csapásra szakítottak mindennemű helyi hagyománnyal oly módon, hogy a falu számára csak a törvény által megszabott élettér megvalósításának lehetőségét adta. A tervezők törekvései, bár az életvitel magasabb komfortját ígérték, városközpontú szemléletük miatt, szakmailag teljes kudarccal végződtek. A máig tartó kényszer egyet biztosan elért: tiltásaival szinte teljesen kiszorította a vidékről a hagyományos mesterségek használatát, illetve azok tudóit. Kalotaszeg déli peremvidékén, a havasok lábainál, a lakosság évszázadokon át a fa megmunkálásából élt, napjainkban Méregjó, Kelecel, Bélis, Kalotaújfalu stb. újonnan épült házait pala-, pléh- vagy cserépfedél borítja. A lakóház alaprajza sem mutat mást, mint építészeti ellentmondások sorát: a többszintes épületekről mára eltűnt a tornác, helyette megjelent az erkély, a ház emeletére túlméretezett belső lépcsőházak vezetnek. Van nappali, meg hálószoba - több is -, de általában 10 m

? körül van a konyha, 4 m

2 alatt a kamara. Szomorú tapasztalat látni, hogy ezekben a házakban az élet az elképzeltektől egészen más irányt vett. A kalotaszegi ember annak ellenére, hogy megépítette új többszintes lakóházát, életét kizárólag a ház földszintjének egyik kis helyiségében, a nyarat pedig sok helyt a udvarban épült szűkös nyári konyhában tölti, így ezek a házak a meghirdetett komfortosabb életvitel helyet, jórészt raktározási célokra szolgálnak, s nem utolsósorban az önmutogatás kétes értékű eszközévé váltak. 13. kép. Házformák Kalotaszegen