Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

10. kép. „L" alaprajzú házak: Ketesd, Középlak 11. kép. „Téglaoszlopos" házak: Alsófüld, Becse Szilárd falszerkezetek építése Az oromfalas-kontyolt tetős házak építése jelenti az átmenetet a tiszta faszerkezet és a tégla használatát illetően. A kalotaszegi ház, a szilárd falszerkezetekre történő áttérését követően, jobbára megtartotta korábbi arányait azzal a különbséggel, hogy az amúgy is emeletesre tervezett lakóház, főleg a nádas menti falvakban (pl. Inaktelke, Vista, Szucság, Kalotaszentkirály) már a három szintet is elérte. Az 1920as években Alszeg románok lakta falvaiban megjelentek a téglából rakott tornácos házak, melyek külső megjelenésükben még visszaidézték a korábban épült lakóházak arányait és őrizték a századfordulón megjelent díszítőelemeket is. Az 1960as években, a típustervek megjelenésével tűnt el az utolsó elem is abból a széles skálából, amely Kalotaszeg népi építészetét - ha koronként más-más intenzitással is - sajátossá, egyedivé tette. Az L alaprajzú házak Megjelenését és elterjedését a kutatás a magyar nyelvterületen a múlt század folyamára teszi, s a parasztság gyors ütemű polgáriasodásával magyarázza, főleg azokon a vidékeken, ahol a nagycsalád modell vagy a többgenerációs együttlakás