Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Miklósi-Sikes Csaba: A kalotaszegi falvak népi építészetéről

közösség tagjainak 1789. március 13án, gróf Vass Sámuelhez és feleségéhez, gróf Bethlen Rozáliához intézett kérésükben is szó van egy ilyen ház elvontatásának kísérletéről: „... az veszedelmes időkben ... a mi kevesen meg maradtak életben hazajöttek, azok közül az egyik a czinteremben tsinált magának házat. Minek utána a magyarság annyira szaporodott volna... azon czinteremben akartak templomot építeni... de akkor... az ottan levő házat sajnálván elhányni, akarták onnan egészen a Patakon túl, a templom és a czinterem helyétől elvontató ökrökkel az maga fundusára, de osztán mind a láncok, mind pedig a ház talpjainak összve kapcsolatatásai megbomladozván, úgy maradott ott azon a helyen". Bánffy Sándornak 1792-ből való birtokösszeírása szerint, Bánffyhunyadon a „tiszttartó ház építetett tölgyfa talpakra, fenyőfa boronából keresztbe róva". Ugyanabban a forrásban olvassuk, hogy az „ istálló ugyan Tölgy fa talpakra fenyőfaboronákból gerezdbe vágva 13 fenyőfa gerendákra fenyő deszkával megpadolva,, építtetett, míg a „számtartó-szín"-nel kapcsolatban is azt jegyezték fel, hogy jó módjával építetett hat tölgy fa Stempelyeken öt Gerendákon tízen négy szarufákra szél Deszkával fa szegekkel, jó módjával". A múlt század utolsó harmadában, az egyenes szálfát adó fenyvesek ritkulásával, az ún. „zsilipéit" falú ház megjelenéséhez és elterjedéséhez vezetett, de a gyalui havasok közelsége - főleg ami a Felszeg falvait illeti - a boronafalak rakásának gyakorlatát, Kalotaszeg más vidékeihez képest még sokáig megőrizte, 4. kép. Szalmafedeles házak: Ajtón, Felek