Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Gheorghiu, Teodor Octavian: Bánsági telepített falvak tipológiai megközelítés

7. kép. Vinga (Arad megye) településszerkezete A szakirodalomban már felhívták a figyelmet arra, hogy az első bánsági telepítésekkel ellentétben, amelyek a táj iránt közömbös, „rajzasztalon kialakított" településszerkezeti formákat alkalmaztak, a következő szakaszokban az építkezés alkalmazkodott a helyi lehetőségekhez (domborzat, víz, éghajlat, etnikai sajátosságok stb.). A dokumentumok adatai nélkül is meggyőző lehet egyes vidékek (pl. Resicabánya) olyan településeinek összehasonlítása, amelyek szerkezete egyenetlen felszínhez alkalmazkodik. Gondolok itt Temesfő (Berebeu Nou - 9. kép), Szörénygordas ( Gárana - 10. kép) és Almásróna (Ravensca -11. kép) falvakra. A meredek lejtőjű területen fekvő Temesfő „kartéziánus" szerkezetű és központi részén az utcahálózat merőleges, Szörénygordas és főként Almásróna szerkezete azonban logikusan, sőt látványosan alkalmazkodik a tájhoz. A térszerkezeti különbségek annál feltűnőbbek, ha a Temesfőn alkalmazott alaprajznak a felszíni formákkal szembeni közömbösségét nézzük. Ez odáig terjed, hogy a templomot a falu egyik legalacsonyabban fekvő részére építették, a falu és domborzat közötti almásrónai természetes kapcsolattal szemben. Almásrónán a főút gondosan követi annak a gerincnek a vonalát, amelyen a falu fekszik. Az aránylag szabályos telkek a tetőn kezdődnek, az út felől, és lefelé ereszkednek. A falu távolról sajátos képet nyújt, hasonlót egyes umbriai, vagy az Ibériai-félsziget belsejében levő középkori városokhoz, vagy akár egyes erdélyi szász falvakhoz. Nyilvánvalóan véletlen egybeesésről van szó, arról, hogy egy hasonló felszín természetes és logikus módon hasonló urbanisztikai szerkezetet határoz meg.