Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)
A beszámoló elején említett Raphael-program támogatásával mód lesz arra, hogy portugál kollégáink ezt az egyedülálló malomegyüttest megmentsék. Természetesen senki sem gondol a 240 malom helyreállítására. A cél az, hogy - a legszebbeket működőképessé tegyék, illetve segítsenek a működőképességet fenntartani, hogy ott őrlési bemutatókat lehessen rendezni; - a használatban lévőket segítsék, hogy érdemes legyen továbbra is működtetni őket; - azokat a népi építészeti szempontból jelentős épületeket helyreállítsák, és múzeum, kiállítási, bemutatói, idegenforgalmi célokra hasznosítsák, amelyeknek az őrlőszerkezete megjavíthatatlanul tönkrement; - a kevésbé jelentős, vagy a most kiépítendő turistaúttól távol esőket olyan állagmegóvásban részesítsék, hogy később valamilyen célra azokat is hasznosítani lehessen. Ha azonosságokat és különbözőségeket keresünk a két terület, a Boticas környéki és a Krassó-Szörény vidék kanalasmalmai között, kizárva, de legalábbis fel nem tételezve közvetlen kapcsolatot a két terület között, a következő egyezéseket sorolhatjuk fel: 1. hasonló földrajzi adottságok, 2. a malomépületek általában egysejtűek, 3. a horizontális vízimalom máig uralkodó típus mindkét területen, 4. mindkét táj falvainak népe meglehetős elzártságban él illetve élt a legutóbbi időkig, 5. egyik fő táplálékuk a kukorica, amelynek darájából és lisztjéből sokféle ételt - köznapit és ünnepit is - készítenek, kenyeret is sütnek, 6. a malomszerkezet és épület igen egyszerű, megépítéséhez nem kell mesterember, maguk készítik el, 7. a malmok sűrűn egymás után helyezkednek el a faluban vagy a határban folyó sebes patakokon, 8. felépítésük, szerkezetük igen hasonló, de egyéni megoldások is fellelhetőek, 9. családi közösség (gyakran tíznél is több család) közösen használja és tartja karban őket, 10. nincs külön molnár, mindenki maga őröl. Különbözőséget csupán falazatuk anyagában láttunk: Krassó-Szörényben a malomépület boronafalú, 46 Boticasban mindig kő. Míg az előzőekben a tűzhely általános, addig utóbbiakban nem található nyoma sem. 46. A nagyszebeni (Sibiu) Falumúzeumban találunk egyetlen példát kőfalazatú kanalasmalomra, Svinija faluból, Mehádiából (Mehedinji). A Falumúzeumba több vidékről telepítettek át horizontális malmot az egy vízikerekestől a hat vízikerekesig: Krassó-Szörény, Hunyad, Mehádia és Gorj megyékből. BucuR.Corneliu-DELEANU, Valér— ANGOLEA, Cornelia 1995. 109-120.
