Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

19. kép. Malomház, alul a kerékházzal. Villanrinho Seco, 1998. Májusra borul minden virágba. (A mediterrán Portugáliában már január elején kezdenek virágozni a mandulafák!) Nyáron kellemes, 18-20 °C körüli az átlaghőmérséklet, de napközben gyakran 30 C

C fölé emelkedik, éjszaka pedig hideg van. A patakok, folyók vízhozama az évszaknak megfelelően változik. Pl. a Terva folyón 1971 és 1989 közt végzett mérések azt mutatják, hogy a legnagyobb a vízhozam februárban (3,85 m

3

/sec volt a maximum), a legkisebb pedig az augusztusi szárazságban (0,05 m

3

/sec volt a minimum). Fő mezőgazdasági termékei hagyományosan a rozs, kukorica, krumpli és a gesztenye. Az 1940-es évek óta a krumpli termesztése került előtérbe, de az alacsonyabb területeken ma is a kukorica a legfőbb termék. Évszázadok óta e két amerikai eredetű kapásnövény jelenti a fő táplálékot. Az innen elszármazott portugál hajósok révén ez a régió az európai termesztésük egyik első színhelye. A dús, igen jó minőségű rétek legelőin szarvasmarhát, birkát és kecskét legeltetnek. Állattenyésztésükben a szarvasmarha dominál. Híres tájfajta a Barrosa, ami kevés tejet, de igen finom húst ad. Az elmúlt századok során ez a borjú jelentette Bocitas egyetlen kapcsolatát a külvilággal: az angol királyi udvar számára vásárolták fel a legtöbbjét. Lótenyésztéssel nem foglalkoztak a múltban, de mostanában, mióta a vidék turizmusának a felfejlesztése a cél, többen kezdenek lovagoltatásra, lovastúrákra alkalmas lovak tenyésztésébe. Ha körbenézünk a fennsíkról, mindenfelé hegyeket lehet látni, amelyek évszázadokon át gátjai voltak a kommunikációnak. Tradicionálisan izolált és nagyon szegény volt Boticas, és ebből kifolyólag szinte teljesen önellátó. Ezért mind gazdál-