Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

4. kép. Kőből épült horizontális vízimalom Svinia faluból, Mehádiából (Mehedini). (Áttelepítve a Nagyszebeni Falumúzeumba) gével. Műhelyeiket ezért legtöbbször a falutól távol csak olyan helyeken építhetik fel, ahol a közelben levő víznek megfelelő esést biztosíthatnak és különböző vályúkon és facsövön át a kis műhelyépület tetején keresztül az esztergapadhoz irányíthatják".

7 Mint leírja, a fából esztergályozott ivó és italtartó edény jelentésű csutora délszláv elnevezésével együtt a 18. század végén alakul ki a Balkánon, azután kerül át Erdélybe, onnan a kisoroszokhoz, majd Horvátországba és a Dunántúlra.

8 PONGRÁCZ Pál „Régi malomépítészet" c. könyvében nem a primitívség felől közelíti meg a kérdést, hanem a horizontális vízimalom („egytengelyű vízimalom") földrajzi-vízrajzi viszonyokhoz való alkalmazkodását nézi, amikor a következőket írja: „... a vízszintes síkban forgó vízikerék a vízi energia felhasználásának egyik módját jelenti, nem kizárólag fejlődéstörténeti forma vagy kezdetleges technikai megoldás, amelyet más - fejlettebb és tökéletesebb - konstrukció kiszorít".

9 Olténia területéről, Stoiceni községből ír le egykerekű és kétkerekű, egytengelyű vízimalmot. Leírja a víz rávezetését is: „A vizet közel 45 lejtésű szűk deszkacsatornán vezették a lapátok homorú felületére. A csatorna iránya mozgatható, így a vízsugár a lapátokra vagy a lapátokat elkerülve zuhan alá attól függően, hogy a kereket működésbe kell hozni vagy leállítani."

10 7. Dr. NAGY László 1940. 28. 8. Dr. NAGY László 1940. 26. 9. PONGRÁCZ Pál 1967. 58. 10. PONGRÁCZ Pál 1967. 59.