Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

2. kép. Kanalasmalom tervrajza (Cs. SEBESTYÉN Károly 1911. 54. 4. ábra) Horizontális vízimalmok A horizontális vízimalom, vagy ahogyan a magyar szakirodalomban elterjedt, kanalasmalom Cs. SEBESTYÉN Károly század eleji leírásából ismert.

1 A századfordulót követően a Karas folyón Krassovánál (Carasova) tizennégy „apró fagerendás malmot" látott a folyó két partján, egymáshoz igen közel.

2 Cs. SEBESTYÉN Károly a kanál alakú keréklapátokról nevezte el kanalasmalomnak, ezzel a német Löffelmühle terminus tükörfordítását adta, s megjegyzi, a szláv származású krassovánok voóen/ca-nak mondják ezeket. A kanalasmalmot a következőképpen telepítik: a nagy esésű völgyben csekély esésű malomárkot alakítanak ki 50-80 méter hosszan, majd amikor már az árok és a meder közötti szintkülönbség eléri a 2-3 métert, közvetlenül vagy „lefolyó-csatornán" a vizet visszaengedik a mederbe, rávezetvén azt először a malom kerekére. A malom általában kisméretű, egyosztatú, boronafalú épület, mindkét végén kontyolt, szarufás fedéllel, héjazata zsindely vagy dránica. Az ajtó melletti sarokban általában tűzhelyet találunk, a boronafalat itt betapasztják sárral vagy tégla köpenyfalat emelnek elé. Sem kürtő, sem kémény, sem pedig főzőalkalma1. Cs. SEBESTYÉN Károly 1908. 2. Egy 1957. évi felmérés adatai szerint Krassovánál 11 csutorás malmot találtak!; IRIMIE, Cornel 1969.