Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balázs György-Vajkai Zsófia: Horizontális vízimalmok Erdélyben és Portugáliában (Egy nemzetközi project tanulságai)

HORIZONTÁLIS VÍZIMALMOK ERDÉLYBEN ÉS PORTUGÁLIÁBAN (Egy nemzetközi project tanulságai) BALÁZS GYÖRGY-VAJKAI ZSÓFIA Bevezetés A Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Budapest, Vajdahunyadvár) székhelyű Magyar Molinológiai Társaság 1997 végén megnyert egy pályázatot, amely a „Mal­mok és tájak Európában" címet viseli. Ez az Európai Unió által finanszírozott „Raphael-program" egy része, amelynek az a célja, hogy az Európa közös múltját je­lentő kézműves-technológia tanulmányozását elősegítse, meglévő értékeit megóvja, és a közönség számára bemutassa, népszerűsítse. A programban való részvétel fel­tétele, hogy két uniós ország kutatóinak egy kívülállóval kell összefogni, közösen kell kialakítani a tudományos, a rekonstrukciós és a népszerűsítő munka egyes szem­pontjait. A mi esetünkben a tudományos és technikai rendszerszervező egy Valenci­ában működő környezetvédelmi alapítvány (Fundació Mediambiental), másik tár­sunk pedig a Portugál Molinológiai Társaság és Boticas (Portugália) város önkor­mányzata. A katalánok egy elnéptelenedett, de manapság lassanként újjászülető fa­lucska, Ares del Maestre öt horizontális kerekű vízimalmát építik újjá. A malmok egy nagyszabású tájrekonstrukcióba illeszkednek majd bele, ahol az eredeti mediterrán fafajiakkal való visszaerdősítéstől kezdve az arab hódoltság idejéből származó ön­tözési szisztéma felújításáig mindent be fognak mutatni az érdeklődő közönségnek, gyalogos, kerékpáros és autós turistáknak. Ennél is fontosabb szempont - és ez mind a három résztvevőre érvényes -, hogy a felújított tájak és malmok bekerülnek a közvetlen környék iskolai oktatási tervébe, hogy a gyerekeket ezáltal is kulturális ér­tékeink, és a szép környezet megbecsülésére neveljük. A Magyar Molinológiai Társaság egy 18. századi felülcsapott vízikerekű ma­lom rehabilitációját készíti elő Gyöngyössolymoson. A vízimalom falusi környezet­ben található, körülötte a Mátra déli lejtőjének középhegység szintű vonulata. Első említése a 16. századból való, de minden valószínűség szerint korábban is vízimal­mokban őröltek e területen. Évszázadokon keresztül az egri érsekség tulajdoná­ban volt. A Magyar Molinológiai Társaság a tulajdonossal együtt a vízimalom re­konstrukcióját és újrahasznosítását tervezi, amely együtt jár a környezet, a Nagy­patak és a malomcsatorna rehabilitációjával. A malmot ugyanis a patak vize egy mintegy 300 méter hosszú malomcsatornán hajtotta meg, amely csatornát ki kell tisztítani, néhány szakaszon újra kell ásni, és egy szakaszon a belehelyezett kom­munális csatornát ki kell váltani.

Next

/
Thumbnails
Contents