Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

K. Csilléry Klára: 17. századi köznépifestett ládák Erdélyből

4. kép. Inda- és rozettamintás doboz fűszeresbolt pultján. Veronai miniatúra, 1390 körül. UNTERKIRCHER 1979. 185. után trugel™ hozzátéve, hogy Segesváron (Sihi§oara) 1689-ből fennmaradt egy a vásári munka (Marktarbeit), nevezetesen a kisebb méretű ládák díszítését korlátozó szabályozás töredéke is.

14 Már 17. századi forrásban akad a készítés helyével jellemzett ládára is adat, nevezetesen a későbbiekben széles körben ismert vásári tömegárunak számító brassói ládára; így jegyezték be ezt Vajdahunyad (Hunedoara) 1681. évi urbáriumába: „Brassai festett Lada, egyik kisseb, mindenik pléhes kólczos Nro 2".

15 A kutatás során megismert idevágó levéltári adatok száma szaporodott az idők során - és bízvást remélhető, hogy tovább szaporodik majd a téma iránt érdeklődők szorgalmának köszönhetően -, de már a legelsőként megismert ilyen, 16. század eleji, magyarországi parasztházbeli /aóív/a-ládika adatok nyomán felmerült a kérdés: hogyan is nézhettek ki az oklevelek kiállítóitól említésre érdemesített korai példányok? Mindazonáltal bizonyosra véve azt, hogy ezek a mesteremberektől, anyagi áldozattal, vásáron beszerzett bútordarabok a korabeli jobbágyhajlékokban presztízstárgynak számítottak és azt, hogy a ládák többsége kelengyebútorként, az esküvő alkalmával nyilván az egész közösség bíráló szeme elé került, joggal lehetett vélni, hogy a köznép számára kínált asztalosládák felületét is már kezdettől fogva szokásban volt valamiféle ornamensekkel felékesíteni. A köznépi ládák dísze hihetőleg már az első időkben is színesen festett mintázat volt. A festés a Közép-Európában már a 15. században fő bútoripari nyers13. CAPESIUS, Roswith 1977. 113. 14. CAPESIUS, Roswith 1983. 19. 15. SZABÓT. Attila 1995. 759.