Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

K. Csilléry Klára: 17. századi köznépifestett ládák Erdélyből

1, kép. Ácsolt láda, indás festéssel, nyers alapon, fekete, vörös és sárga színben. Dél-erdélyi szász, 14-15. sz. Budapest, Néprajzi Múzeum gári háztartások megfelelő, bár nyilván előkelőbb megjelenésű tárgyai.

3 1595-ben, az említett medeséri jobbágy viszont zabot tartott a peres esetben megnevezett ládájában. Tudjuk másrészt, hogy az asztalosok készítette bútor és közte a ládák használata a magyarországi nemesség és polgárság körében már a 14-15. század folyamán szélesen elterjedt.

4 Kelengyeládának is ilyent volt szokás adni náluk - habár egy ideig a régiesebb ácsolt ládával társítva - a férjhez adandó leányoknak. A polgárságot illetően egyetlen, 16. századi erdélyi példát kívánok itt csupán idézni, eszerint azon javak közt, melyeket 1595-ben egy székelyudvarhelyi (Odorheiu Secuiesc) asszony, Meleg Györgyné az édesanyjáról - aki még valamikor a század derekán ment férjhez - maradottakként sorolt fel, két záros láda is volt.

5 Bízvást feltehető, hogy a jobbágyok, mihelyt lehetőségük engedte, szintén igyekeztek új divatú, a család tehetősségét jelző ládával ellátni eladósorba jutott leányaikat, még ha őnáluk sem igen hiányozhatott mellőle az ácsolt szekrény. Az asztalosoktól származó kelengyeládáknak a jobbágyság körében való terjedése minden bizonnyal már a 16. század folyamán megindult. Ekkoriban városon lehetett már ládája a cselédlánynak is, miként erről kolozsvári (Cluj-Napoca), 1568-ban és 1586-ban felvett jegyzőkönyvi adalékok tanúskodnak.

6 Falusi parasztasszony 3. Vö. SZABÓ István 1969. 223. 4. K. CSILLÉRY Klára 1991. 501-502. 5. DEMÉNY Lajos-PATAKi József 1985. 184. 6. SZABÓT. Attila 1995. 759.