Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Sabján Tibor: A fűtő

14. kép. Kandalló helyére épült szobai fűtőberendezés egy nádasdaróci (Kolozs vm.) parasztházban (GÖNYEY Sándor, felvétele, 1940.; NM F 86 954.) rész a főzőlap fölé borult és vasláb támasztotta alá. Ilyenkor ezt gőzfogónak vagy párafogónak hívták.

79 (13-15. kép.) Az is előfordult, hogy ezeknek a fűtőknek a felső részébe „S" alakú füstjáratokat építettek. A járatok közé egy vagy több nyitott fülkét mélyítettek.

80 A moldvai magyarok fűtőjének ezt a kályha nagyságú hőleadó részét szóoának nevezték.

81 Az is előfordult, hogy a főzőrész a konyhába, a hőleadó rész a szobába került. Ilyen tüzelőberendezés volt a Kis-Küküllő vidékén a dombai kemence.

82 Az átalakulás késői szakaszában, általában a két háború között terjed a parasztházakban a klasszikus formájú takaréktűzhely, amely főző- és sütőrészből áll, de már ritkán hívják fűtőnek, gyakrabban sporhertnek, főzőkáíyfiának, kemencének vagy főzőkemencének nevezik.

83 Ennek is van csempével borított változata.

84 A sporhert úri, városi hatásra kerül a parasztházakba, tehát nem a fűtőből alakul ki. A két takaréktűzhely-típus paraszti meghonosodása között több évtizednyi távolság figyelhető meg.

85 79. Kós Károly 1994. 142. 10. kép.; VISKI Károly 1911. 120. 107. kép.; VISKI Károly 1931. 25. 31. és 33. kép.; 26. 36. kép. 80. Kós Károly 1989. 108/b. 81. Kós Károly 1989. 266-274. 82. Kós Károly 1989. 150., 152-153. 83. Kós Károly 1989. 109, 110.; 153. 84. Kós Károly 1989. 110.; FULOP Lajos 1990. 139. 3. kép. 85. SABJÁN Tibor 1995. 125.