Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Zentai Tünde: Térhasználat az erdélyi magyar parasztházban

4. kép. Sarkos elrendezésű csángó szobabelső Gyimesközéplokon kamarás asztallal. Fotó: GYÖRFFY István 1911. Néprajzi Múzeum lós nyílt tüzelőt. Az utóbbi elnevezés a Szótörténeti Tárban nem is szerepel. - A szobai kemencének van tűzhelye, tapasztott vesszőből készült vagy kályhákból ra­kott sátora és kürtője. Előfordul a kemence a füstházban és a kamarában is. Ebben az esetben a kamra már lakófunkciót tölt be. 9 A tűzgyújtás még elég körülményes. A parazsat hozzák-viszik, miként,,.. .fekethe katho hoz ez vallónak zomzedia haza­tol egy fwstőlgeo wzeoget,..." 1573-ban 10 A házban található mobíliák mennyisége és milyensége népi környezetben elég szerény lehetett. 1570-ben a jelentős ingó vagyont még a kolozsvári lakos, Geréb Balázsné esetében is úgy határozzák meg, hogy sokat örökölt, mert az el­hunyt férjnek „Annyieh haz keoz marhaia volt, hogi egy Low Zekereh Raktak fely". 11 Ha meggondoljuk, hogy az általunk ismert 20. századi szegény paraszti házak in­góságainak elszállításához több szekérre lett volna szükség, jól érzékelhető a kü­lönbség. A berendezés darabjait, azok számát, és elhelyezésének rendszerét a 16. századi források nem fedik föl. Csak egyes tárgyakból, a ház részeinek használa­tára vonatkozó adatokból, valamint a közelmúltig fönnmaradt hagyományos for­mákból tudunk következtetni. A házban valószínűleg sok beépített bútorfunkciójú objektum volt, amelyek nagy részét saját maguk állították elő. Ilyen szerepet tölt­hettek be a tüzelőszerkezetek, a fal menti sárpadkák, és a rögzített padszerű alkot­9. EMSzTt 1993. VI. 65. 10. EMSzTt 1984. IV. 474. 11. EMSzTt 1984. IV. 1291.

Next

/
Thumbnails
Contents