Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Olsefszky, Edmund: Tanulmány a Brassó megyei Kőhalom vidékéhez tartozó szász falvak revitalizációjához

A lakóházaknak általában még megvan a használhatók, de megjelenésük egyre inkább a tulajdonosok bizonytalan anyagi helyzetét tükrözik. Azok a házak, amelyekbe a szász lakosság távozása után cigányok költöztek be, gyorsan és sokszor helyrehozhatatlanul tönkrementek. A faluban, a központtól keletre, a dombon, van egy cigánytelep is, ez a környék higiéniai szempontból nem megfelelő és állandó szennyeződési forrás a település számára. Az átfogó tipológiai vizsgálat során világossá vált, hogy a meglévő lakóházak biztosította lehetőségek kielégítik a helybeliek lakótérigényeit, de egyre sürgetőbb rehabilitálásuk és egészségügyi felszerelésük. Néhány jellegzetes 19. századi és még régebbi gazdaság nagyon jó állapotban fennmaradt, ezekből kiolvasható az egykori gazdálkodás szerkezete, a kor építészeti stílusa, valamint a vidék népességének szellemisége. Kultúrtörténeti értéküket mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a faluban sok a műemlékként számon tartott lakóház és több utcafrontszakasz is védelemnek örvend. Sajnos sok értékes épület esetében bekövetkezet a rohamos romlás folyamata, számos épület tatarozása vagy felújítása során részben vagy teljesen eltávolították a jellegzetes és értékes építészeti elemeket. A lakóházak esztétikai értékét általában kevés eszközzel valósították meg, mégis formailag változatosak és egyéniek. Említésre méltó az igyekezet minden egyes épületelem kidolgozására, arra, hogy mindenik megfeleljen fontosságának és szerepének, hogy biztosítsa az építészeti elemek közötti kapcsolatot és kifelé is közvetítsen. Az aránylag kis számú középület megjelenése szembeötlő - elhelyezése, tömege, formája, építészeti tagozatai és adott esetekben a használt építőanyagok miatt. Közülük a legjelentősebb történeti és esztétikai értékekkel rendelkezik a 12-14. századi, erődített evangélikus templom, amely a település központjában helyezkedik el. A templom uralja a települést és mind a falu belsejéből, mind kívülről nézve meghatározza a faluképet. Sajnos az idő nyomát is magán viseli, hiszen karbantartása a szász lakosság távozása és az 1989 előtti politikai rendszer műemlékvédelemmel szembeni ellenséges magatartása miatt elmaradt. Megjegyzendő, hogy a szász falvakra jellemző, hogy az iskola és a parókia a templom közvetlen közelében vagy akár az erődfalon belül van. A vidék román templomaira jellemző stílusban épült ortodox templom és a román iskola a hősök emlékművével, a település szerves részeként, egy másik közteret alkotnak, mely alárendeltségi viszonyban van a főtérrel, műemléki értéke is elenyésző. A kacai középületek dokumentumértékét emeli, hogy nagy jelentőséggel bírnak a vidék településeinek történelmi fejlődése szempontjából, a szükséges védekezési stratégiáknak és a települést meghatározó szellemiség bizonyítékai. A vidék erődített szász templomai - történeti és esztétikai értékeik folytán - a régiójelleget meghaladó építészeti örökség részévé váltak. A vizsgálat rávilágít a közművek hiányára, főként a vízellátás és csatornázás terén, de az úthálózat rossz állapotára is. A gazdasági erőforrások érvényesítése a jelenkori igényeknek megfelelő életkörülmények biztosítása érdekében, a gazda-