Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bálint János-Buzás Miklós-Cseri Miklós-Sabján Tibor: Egy tarcsafalvi lakóház bontásának tapasztalatai

ban voltak a Pálfy családdal. (Sajnos az egyházi anyakönyvi adatokat eleddig nem sikerült megszereznünk.) Az anyag feldolgozása és az analógiák keresése során BÁLINT János kollégánk - más kutatásai hozadékaként igen fontos adalékra bukkant témánkat illetően. KOVÁCS J. István református templomokról szóló könyvében az Udvarhely megyei Kecset-Kisfalud református templomának leírásában a következőket vetette papírra: 13. kép. Hátsó szoba ajtajának datálása különálló tornya pedig 1795-ből való, talán az előző templom maradványa, melyről feljegyzés nincs. A torony felirata: Ezt a tornyot építette Csíkfalvi Csók János a lécezésig, egy keze és egy szeme lévén, A pléhezést, zsindelyezést, deszkázást tarcsafalvi Sylvester György végezte ... In Anno 1795. Két harangja van."'

4 Ez az adat sok mindenre magyarázatot adott az épületet és a díszítéseket illetően. A lakóház felépítésének mívessége, dekorativitása abból fakad, hogy Szilveszter György építőmester volt. Sőt nem is akármilyen, hiszen több tíz kilométerre is elhívták templomot, tornyot építeni, mely magas szakmai tudást igényelt, A templomépítés - feltehetőleg nem csak egyet épített, vagy nemcsak egy esetben működött közre - során testközelben ismerkedhetett meg a vallásos feliratok jelentésével, használatával. A motívumok precíz szerkesztése, a pontos szövegközlés gyakorlott kézre és előrajzolásra enged következtetni, s ebből arra is gondolhatunk, hogy a díszítés kézséggé fejlődhetett nála munkái során. A díszítések színvonala és motívumkincse is a templomi dekorációk profán utánzásának tűnik. Építőmesterként nyilván bizonyos újdonságokkal is hamarabb ismerkedhetett meg. Talán erre következtethetünk abból a tényből is, hogy az 1780-as építés után viszonylag hamar, 1807-10 körül „modernizálta", átalakította házát: a gránicát cserépfedésre cserélte és a tetőszerkezetet megerősítette. Lehetséges, hogy ez az átalakítás családalapítással is egybeesett, de ezt bizonyítani talán csak az anyakönyvi adatok birtokában tudjuk, addig ez csak feltételezés. Összefoglalás A bontás során - ha nem is minden részletében, de nagy vonalakban - sikerült tisztázni a lakóház történetét. Az épület 1780-ban épült, a bontáskor talált alaprajzi kiosztással és szerkezeti rendszerrel. Ezen a több, mint kétszáz éves fennállása folyamán lényegesen nem változtattak, hiszen az eredeti datálások a mestergerendákon és a hátsó ház ajtaján is jelzik az egyidejűséget, a falakon pedig későbbi toldásnak vagy 14. KOVÁCS J. István 1942. 704.