Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Bálint János-Buzás Miklós-Cseri Miklós-Sabján Tibor: Egy tarcsafalvi lakóház bontásának tapasztalatai

5. kép. A tornác bontás előtt A lakóház fenyőfa födémé hosszirányú mestergerendával volt alátámasztva, erre kerültek a födémgerendák, melyekre hézagtakaró lécekkel ellátott deszkaterítést fektettek. A keresztgerendák udvari falsíkon túlnyúló végeit sarkalással, faragással díszítették. Az első ház födémgerendái a belső térben is díszítettek voltak, itt a vesétekben piros festéknyomokat is találtunk. A födém érdekessége, hogy a mestergerenda tengelye nem egyezik a lakóház tengelyével, s az első ház mestergerendája átnyúlik a konyhába is. A bontáskor a lakóházat cseréppel borított kontyolt tető fedte. A szarufák a födémgerendákra fektetett talpszelemenekre (koszorúfákra) horgolt fakötéssel támaszkodtak. A koszorút és a szarufákat is erős faszegekkel rögzítették. A szarufapárokat két vízszintes gerenda: egy melltámasz és egy kakasülő (kakasüllő) kötötte össze. Az egész tetőszerkezetet a melltámasz és a szarufa találkozásánál középszelemenekből és székoszlopokból szerkesztett állószék erősítette meg. A szarufák lecsüngő végeire faszegekkel erősítettek vízcsendesítőt. Mindkét gerenda végét díszítő faragással látták el. A bontás során kiderült, hogy az állószék csak a 19. század elején került kialakításra, amikor is az épület korábbi deszkázott könynyű fedését hódfarkú cserépfedésre cserélték. A szarufákon megtaláltuk az eredeti lécezés nyomait, melyek 35-48 cm-ként ismétlődtek.

9 Ennek alapján feltételezzük, hogy a korábbi fedés ún. gránicafedés (gránit) lehetett, hiszen az említett less, A tető bontását szakadó hóesésben végeztük, ekkor az eredeti lécezés nyomait nem lehetett megfigyelni, ezt később DEMETER István fedezte fel.