Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)
Gilyén Nándor: Szék népi építészete
válik, bár a „tiszta szoba" Széken a hagyományos népi építészet megszűnése idején sem volt még általános. Mégis egyre inkább a hátsó szoba lett a hétköznapi élet színtere. Rossz időben itt tartózkodnak, itt végzik a különböző munkákat, legfőképpen a főzést. Gyakori volt, hogy két generáció lakott együtt. Ebben az esetben a kamora (amelyet sokszor továbbra is így neveztek) volt a fiatalok lakóhelye. A pitar szinte csak előtérként szolgál, némi tároló funkcióval, és itt található a sütőkemence is. Mint a székely, a szamosi és az északi házterületen 42 általában, nem alakult át konyhává, Széken még a 20. sz. második felében sem. Az alaprajz fejlődésével kapcsolatban szólni kell a tornácról is. A széles eresz, amely a bejáratot is védi, az alatta húzódó íőíéssel igen régi lehet (4. kép). Az oszlopokkal alátámasztott tornác azonban Széken csak a 20. sz. elejétől kezdett elterjedni. Ebben az időben a módos gazdák házai már tornáccal épültek, ami lehetett az erdélyi kuriális építkezés régi hagyományát követő kiugró tornác is (15. kép). Egyébként szinte kizárólag oldaltornácot találunk, de - ritkábban - előfordul, hogy ennek részbeni beépítésével tört tornác alakul ki. Az újabb, különösen a módosabb házakon néha az oldaltornác egy rövidebb szakasza szélesebb, ez a tornácnál lényegesen jobban használható filegória. Ez az elrendezés tulajdonképpen az oldaltornác és a kiugró tornác előnyeit egyesíti. A lakóház alatt gyakran épül pince, különösen ha az udvar lejtős (ami Széken igen gyakori eset, 16. kép). Ma burgonya {magyaró), sárgarépa (murok), kukorica (málé), sőt néha gabona tárolására is szolgál, de a 19. században - amíg a filoxéra ki nem pusztította a szőlőket - még valószínűleg elsősorban bort tartottak benne. Pince általában csak az első ház (vagy hátrafelé lejtő udvar esetén, ritkábban a hátsó ház) alatt van, de gyakori, hogy a tornác alatt is kisebb pincét alakítanak ki, amely szintén tárolótér vagy sokszor tyúkól (tyúkháló) (16. kép). Egyes módos gazdák házát teljesen alápincézték, helyesebben alsó szintjét alagsor-szerűén alakították ki (15. kép). Erre utalhat az az emlék, hogy 1952-ben „csakis egy pár jó gazdának volt emeletes háza." 43 Széken, mint máshol is, általában csak a kényszerű szegénység jeleként találunk még ma is néhány kétosztatú (szoba-pitvar alaprajzú) lakóházat. Néhány - viszonylag újabb - kéthelyiséges épület mégis különös figyelmet érdemel. Az egyik a református harangozó korábban említett régi lakása a Forrószeg Csorgó nevű utcájában, amelyet bontás közben még éppen sikerült megfigyelni. Ebben a viszonylag új (valószínűleg az 1920-as éveknél nem régebbi!) házban a szoba (a ház) vert fallal épült (amely szintén újabb voltának bizonyítéka), míg a pitar favázas, deszkafalas, elöl pedig teljesen nyitott volt. (Serestély Zsuzsa csipkeszegi talpas házának szintén már említett hátsó ajtaja feltehetőleg szintén a korábban nyitott, a néprajzi irodalomban inkább eresznek nevezett pitar - sokkal korábbi - emléke lehet.) 42. BARABÁS Jenő-GiLYÉN Nándor 1987. 171-172. 43. Kocsis Rózsi 1997. 110.
