Balassa M. Iván, Cseri Miklós szerk.: Népi építészet Erdélyben - Az 1999. március 21-27-én Tusnádon megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1999)

Balassa M. Iván: Erdély népi építészete (Tudománytörténeti bevezető)

5. kép. Vaskóh vidéke, „sátorostetejű" román ház - GYÖRFFY István 1915. 122. egy új nemzedék: DEBRECZENI László, HAÁZ Ferenc Rezső, HAÁZ Ferenc, legalább egy-egy közlemény erejéig. A levéltári források népi építészeti tanulságaira GYÖRFFY István hívta fel a figyelmet, A belényesi kastélyhoz tartozó javak összeírása (1918) címmel részben építészeti, majd Kolozs vármegye néprajzi térképe a Hunyadiak korában (1925) általánosabb példáját adja ennek a kutatási lehetőségnek. Az első visszhang is erdélyi, SZABÓ T Attila előbb HEREPEI Jánossal, majd önállóan nemcsak adatokat közöl, hanem az ezekből adódó következtetéseket is levonja. A második világháború utáni helyzetet jól jellemzi az az összefoglalás, melyet eddig is követtem: „Jelenkorunk eme első periódusában a körülmények folytán a munka jórészt egyetlen - bár alkalmilag fiatalabb gyakorlók által is segített - kutatóra hárultak".

2 A kutató, és az összegzés készítője is: dr. Kós Károly. Az 1989-ben, Erdély népi építészete kötetben dr. Kós Károly tizenkét addig megjelent, és a Mezőségről írt kéziratos tanulmánya, a népi építészettel foglalkozó életmű legfontosabb darabjai találhatók. Ezek többsége az 1970-80-as években, gyakran a „népművészet" sorozat köteteinek fejezeteként látott napvilágot, ennek is köszönhető, hogy erőteljesen, az életmódba ágyazottan mutatja be az 2. Kós Károly 1989. 325. 6. kép. Torockó, „füleskemence" - SZILÁDY Zoltán 1909. 13.