Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

H. CSUKÁS Györgyi: A kőépítkezés múltja a Balaton-felvidéken és a Bakonyban

gyesen, máskor elkülönülve.

37 Az örökös jobbágyokénál kedvezőbb feltételeket biztosító telepítési szerződéseikből néha az derül ki, hogy mind a jobbágy-, mind a zsellértelkek számát és az építésmódot megszabta a telepítő földesúr (pl. Hidegkút esetében),

38 máskor viszont meglévő házakba települtek be.

39 A németek hamarosan szőlőt telepítettek, vagy ha erre saját határukban nem volt lehetőség, extraneusként a szomszédos falvak szőlőhegyein szereztek szőlőbirtokot.

40 A szőlőmunkák nagyszámú zsellér-, napszámosrétegnek jelentettek megélhetést, akik maguk is szőlőbirtokot szerezhettek. Általánosan jellemző a kishatárú Balaton-felvidéki falvakra, hogy már a 18. század végére elérték eltartóképességük határát, máig jellemző településképük ekkorra kialakult, belterületük nem nőtt egészen századunkig, lakosságszámuk nem gyarapodott jelentősen.

41 Mindezen tényezők nemcsak a falvak településképére, de építkezésére is hatottak. A szőlőterület kiterjesztésével, az erdők kiirtásával a faanyagot a bőségben lévő kővel helyettesítették. A kőépítkezés elterjedéséhez azonban kőművesekre is szükség van. Általános az a vélemény, hogy kő- és téglafalat csak hozzáértő kőműves rakhat, nem épülhet paraszti kalákamunkában.

42 A nagybirtokok újraszerveződésével, az egyházi szervezet kiépítésével párhuzamosan jöttek létre a kőművesek, kőfaragók, ácsok céhei a nagyobb mezővárosokban.

43 Mind az uradalmak építési gyakorlata, mind az építőipari céheknek az egyéb céhekétől eltérő munkaszervezete lehetővé tette azonban, hogy olyanok is nagy számban elsajátítsák a mesterség alapfogásait, akik később a céhes kereteken kívül tevékenykedtek. A mesterek-legények arányára szemléltetésként a zirci és palotai kőműves- és ácsmesterek, ill. legényeik számát idézem a palotai kőműveseknek és ácsoknak a zirci céhtől való függetlenedésekor, 1812-14 közt keletkezett iratanyagából.

44 A két zirci és négy külső kőművesmester mellett összesen 30 legényt soroltak fel, az éppen Sümegen és Tapolcán dolgozó Hoffbauer János zirci mester legényeinek számát 12-15-re taksálták. Ácsmester csak kettő volt Zircen, mellettük azonban 33 legény dolgozott. Az önálló céhet alapító két palotai kőművesmester mellett 6, ill. 9 legény, a két ácsmester mellett 11, ill. 12 legényt soroltak fel. Némelyik árszabás arról is rendelkezett, hogy a kőműves-pallér csak akkor húzhatott pallérnak (mesternek) járó fizetést, ha legalább negyedmagával dolgozott - egyébként csak a legények bérét kaphatta.

45 Több árszabás az inasokról intézkedik, megszabva az 37. HIDEGKÚTI Mihály-HUDI József 1987. 38-48.; KOVACSICS József-ILA Bálint 1988. 33-34.; VERESS D. Csaba 1994b. 67-71. 38. HIDEGKÚTI Mihály-HUDI József 1987.38-48. 39. KOVACSICS József-ILA Bálint 1988. 129.; H. CSUKÁS Györgyi 1987. 178. 40. VAJKAI Aurél 1966. 189., 191., 195., 208.; LICHTNECKERT András 1990. 137-140.; VERESS D. Csaba 1992a. 37., 149.; H. CSUKÁS Györgyi 1997. 184-185. 41. LICHTNECKERT András 1990. 145.; 1996. 145-147. 42. LUKÁCS László 1989. 7.; CSERI Miklós 1997. 116. 43. NAGYBÁKAY Péter 1971. 11-13.; Céhkataszter 1975. I. 177-215. 44. VmL. IV. 1. b. 55/1814. V. 10. közgy. Zircen és Várpalotán a továbbiakban is nagy számban éltek kőművesek és ácsok. 45. Építőiparosok ... árszabásai 1996. 27.