Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

VAJKAI Zsófia: A kapolcsi vízimalmok

23. kép. A Mezriczky-malom homlokfala a vízikerék maradványaival, 1977. 1913-ban a gyülekezet elárverezi a malmot a hozzátartozó ingatlanokkal együtt 5 000 korona kikiáltási áron. Az eddigi bérlő, Bíró János molnármester veszi meg, aki az 1908-as korszerűsítést végrehajtotta. Tőle Szaller Imre veszi meg, aki tősgyökeres kapolcsi molnárcsalád sarja. 1883-ban született az Ilona-malomban, a molnármesterséget is ott tanulta ki. A malmok közti verseny miatt ő is további változtatásokra kényszerült 1927-ben. Meghagyja az alulcsapott vízikereket, de beszereltet 1 db 3/8-as és 1 db 2/7-es Ganz hengerszéket, 1 db 2 részes, 1 szekrényes síkszitát, 1 db 110 V-os világítási dinamót. Mindezt a Jakab és Hegedűs cég 9 000 pengőért csinálta meg. A malom teljesítménye 6-8 q/nap-ra emelkedett. Szaller Imre 1945-ben meghalt. Özvegye 1951-ig üzemeltette a malmot, akkor leállították, de nem államosították. Berendezése megmaradt. A vízikerék tönkrement, csak a gerendely van meg belőle. Szaller néni haláláig a molnárlakásban lakott, a malmot minden érdeklődőnek szívesen megmutatta. Ma az örökösök eladnák az egészet.