Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

FUTÓ János: Építőkövek a Balaton-felvidéken

6. kép. Agyagcsíkokkal elválasztott füredi mészkő padok a balatonszőlősi kőbányában teres-méteres távolságban harántolják e repedések a rétegeket. Az ennél ritkábban hasadozott kőzet még nem okoz gondot, mivel kalapáccsal vagy vésővel viszonylag könnyen tovább aprítható, de a sűrűn repedezett vagy töredezett kő (még utólag cementálódva is) alkalmatlan az építkezésre. A kőzet zúzott állapota vetődések vagy más tektonikus mozgások hatására jön létre. Néha (főleg dolomitok esetében, amelyek általában eleve töredezettebbek a mészköveknél) annyira összemorzsolódik a kőzet anyaga, hogy szinte porrá esik szét. Ennek előnyét is már régen felismerték: a kőzetport és a benne megmaradt néhány mm-es szögletes szemcséket kötő- és főleg vakolóanyagként alkalmazták. A több évszázada folytatott dolomitpor-termelést jókora bányagödrök bizonyítják a 8. sz. főút Veszprém és Várpalota közötti szakasza mentén. A lazán széteső kőzetport kézi erővel, csákánnyal is könnyű volt jöveszteni, így bányászata nem okozott különösebb nehézséget. Míg a Déli-Bakonyra - a kőzettani felépítés miatt - inkább a dolomitpor és a „zúzottkő"-termelés volt jellemző, addig a Balaton-felvidéken és az Északi-Bakonyban túlnyomórészt építőköveket bányásztak. A kőfejtőgödrökből kitermelt megfelelő alakú és méretű építőkövek (7. kép) elszállítása után, a helyben maradó haszontalan darabokkal és a faragásból származó törmelékkel a korábbi gödröket töltötték fel vagy a kátyús utakat javították vele. Utóbbi esetben az apró szemű törmelék (murva) közé kevert dolomitpor az esőzések és a taposás hatására viszonylag kemény útburkolattá állt össze.