Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)
MÁRKUSNÉ Vörös Hajnalka: Kálváriák a Bakonyban és a Balaton-felvidéken
Reden 46 , Bakonyszentivánon 47 és Porván 48 3 fakereszt, Fenyőfőn 49 3 kőkereszt, rajtuk bádogcorpus, vagy néha ez is hiányzik. (1. térkép). Bakonypéterden és Romándon kőfallal körülvéve, Romándon a bejáratnál 2 kőoszlopon álló képpel ékesítve. A Dél-Bakonyban Gyulafirátóton, 50 (14. kép) Só/yban 51 3 fakeresztet állítanak fallal körülvéve, Palotán 52 3 kőkeresztet, a középsőn a megfeszített Üdvözítő képével, s alatta Szűz Mária és Mária Magdolna kőből faragott szobraival. Bakonyjákón 3 kőkeresztet állítanak 1848-ban. 53 A Balaton-felvidéken Nagyhidegkúton 54 és Szentjakab fán 55 3 fakeresztet, Vörösfón 56 5 fakeresztet állítanak a megfeszített Üdvözítőnek, s még 2 fakeresztet a két lator képével. Fajszon 57 a Kálvária-hegyen 3 fakeresztet emeltek, Krisztus és a két lator képével, s 2 stációt kőből. A 19. század első felének kálváriaépítési tendenciáit látva egészen kivételesnek tűnhet az 1839-ben felszentelt márkói kálvária, amely 14 stációjával és kápolnájával igazán nem volt általánosnak mondható. Maga az építkezés, s az engedély megszerzése sem lehetett egyszerű feladat, ahogy az a forrásokból is kiderül. Egy 1828-ban beadott kérvényben panaszkodnak arról a márkói hívek, hogy „ez előtt 20 s egynéhány Esztendőkkel Atyánkfiaink által jeles Capitalis Summa hagyatott légyen egyedül a Végre; Hogy abból Isten Ditsősségére, Nékünk pedig Hellybéli Lakosoknak és Nevelendő Magzatainknak Lelki Vigaztalásunkra, Márkói Hellységben egy tisztességes Kálvária építtessen az Hellység által. " 5S A kérvényben leírják, hogy az építkezéshez minden feltétel adott: földesuruktól, a Veszprémi Káptalantól a kálvária építésére alkalmas helyet kaptak, sőt még meszet is a munkálatokhoz. A szükséges pénzösszeg is megvan, de félő, hogy „a váltó czédulák leendő beszedésével másodszor is ujjolag csorbulást szenved", és megeshet, hogy az adományozók visszakérik hozzájárulásukat. Legvégül pedig a márkói lakosok a felépítendő kálvária fenntartását teljes egészében magukra vállalják. Most már csak a püspök engedélye szükséges. 46. VPLVC 1845. A8 26. torn 77. 47. VPLVC 1845. A8 26. tom 146.; MOL KT. 1857. Szent Iván 74. hrsz. az 5. térk. szelv.-ben; VMFN II. 32/7.; VPLPOD 1873/704. 48. VPLVC 1845. A8 27. tom. 135.; MOL KT 1857. Porva 1324. hrsz. az 5. térk. szelv.-ben ; VMFN IV 9/26. 49. VPLVC 1845. A8 26. tom 102-103. MOL KT 1857. Fenyőfő 231. hrsz. a 6. térk. szelv.-ben; VMFN IV. 3/43. 50. VPLVC 1846. A8 30. tom 117-118. MOLKT1857. Rátót 771. hrsz. a 20. térk. szelv.-ben ; VMFN IV. 25/20, 25-27. 51. VPLVC 1845. A8 29. tom 127.; VPLA 21/38 (1818) 52. VPLVC 1846. A8 29. tom 230-331.; VPLPOD 200/1875. ; VMFN IV 20/12., 35. 53. MOL KT 1857. Jákó 87. hrsz. a 13. térk. szelv.-ben; VMFN II. 59/37. 54. VPLVC 1846. A8 30. tom 29. ; MOL KT 1857. Hidegkút 4. térk. szelv.; VMFN IV. 51/111. 55. VPLVC 1846. A8 28. tom 49.; VMFN I. 15/85. 56. VPLVC 1846 A8 30. tom 241.; MOL KT 1858. Vöröstó 2515. hrsz. a 4. térk. szelv.-ben; VMFN IV 53/60,64. 57. VPLVC 1846. A8 30. tom 191.; MOL KT 1857. Fáész 601. hrsz. az 1. és 2. térk. szelv.-ben: VMFN IV. 46/59. 58. VPL: A 29/15 (1828)
