Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

MÁRKUSNÉ Vörös Hajnalka: Kálváriák a Bakonyban és a Balaton-felvidéken

Magyarországon a szabadban álló kálváriák építéséről a 17. század közepé­től vannak adatok. 3 Feltehetőleg épültek korábban is kálváriák, de egyetlenegy sem maradt fenn ebből az időből. A Bakony és Balaton-felvidék területén a 18. század közepétől épültek kálvá­riák. Korábbi, elpusztult kálváriákról csak homályos információkat tudhatunk meg, mint Bakonybélből, ahol feljegyezték, hogy a kálvária hajdanában az ún. Szőlőhe­gyen volt, amelynek helyén 1780-ban keresztet állítottak, 4 de az új kálvária már nem ide, hanem a Borostyán-kút fölé épült. Badacsonyban a néphagyomány tart­ja számon, hogy a hegy déli részén, az elpusztult falu közelében állt kálvária. 5 (A helynévanyag és az oklevelek határleírásai bizonyára tartogatnak még meglepetéseket a középkor kálváriakutatói számára.) Területünkön a 16-17. században oly nagy volt a pusztulás, hogy nemcsak a feltételezett kálváriák, de falvak, templomok, kolostorok, kolostorvárosok (Lövőid) váltak az enyészet martalékává. A 16-18. századi egyházlátogatások a hanyatlás­nak és lassú pusztulásnak a képét mutatják. 6 A megmaradt népesség nagy több­ségében protestáns. A templomok protestáns kézen vannak vagy elpusztultak. Még a templomok védőszentjei is feledésbe merültek. Tanulságosak azok a jegy­zőkönyvek is, amelyek a 18. század első felére és közepére vonatkoznak. 7 A pá­pai esperesi kerület 1748. évi összeírásában a plébániák felében protestáns lelké­szek működnek, de a katolikus többségű falvakban már van lelkész és tanító. Élő búcsújáró szokásokról számol be a vizitációs jegyzőkönyv, s megjelennek a fel­szentelt útmenti keresztek, de ezen a területen és időpontban kálváriákat még nem talált a vizitáló. Veszprém környéke még 1752-ben is annyira protestáns és főképp református, hogy alig van 1-2 tiszta katolikus plébánia és község, mint például Városlőd. Az alig 30 falut számláló tapolcai járásban 18 protestáns lelkész és 20 protestáns iskolamester működik. A protestáns lakosság nem ápolhatta a kálváriákhoz fűződő hagyományokat. Egyrészt a hitújítás szigorúan tiltja a „faragott képek" tiszteletét, de ezentúl Krisz­tus szenvedésének egy új felfogását is képviseli. A katolikus hagyomány szerint a nagypéntek - nagyszombattal együtt - a gyász napja. Krisztus nem a Kálvárián, hanem húsvét hajnalán dicsőült meg. A kálvini felfogás szerint a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Éppen ezért Krisztus szenvedése számukra nemcsak a gyász tárgya, hanem az örömé is. Ezért tekinti a református egyház nagypénteket legnagyobb ünnepének. 8 Mindezt látva a vizsgált területen nem táp­lálkozhatott belső forrásból a kálváriaállítás 18. századi gyakorlata. A Bakonyban és a Balaton-felvidéken a 18. században elsősorban szerzete­sek szorgalmazására épülnek kálváriák, majd a század végétől, a 19. század ele­jétől a német telepesfalvakban emelnek kálváriákat. 3. SZILÁGYI István 1980. 11-12. 4. SÖRÖS Pongrác 1904. 287. 5. LICHTNECKERT András szíves közlése 6. PFEIFFER János 1987.; RAJCZI Pál 1985. 7. PFEIFFER János 1947.; RAJCZI Pál 1980.; PEHM József 1934. 125-145. 8. BÁLINT Sándor 1989. 221.; K. A. KNELLER 1908. 79.

Next

/
Thumbnails
Contents