Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

S. LACKOVITS Emőke: Református parókiák építése és típusai a Balaton-felvidéken a 18. századtól 1900-ig

szében pedig a vályogfalat. Általános volt a szelemenes tetőszerkezet, a szelemen alátámasztására alkalmazott ollószárakkal, s a harántfalaknál rakott kőfallal, a végfalaknál felhúzott csúcsfalakon kívül. Jellegzetessége volt ezeknek az épületeknek is a tornác.

21 Tetőfedésre a korai lakóházaknál még zsúpot, később nádat használtak, amelyet teljesen kiszorított már a múlt század második felében a fazsindely. Később ezt is a cserép vagy pala váltotta fel. Általános jellemzője volt még ezen épületeknek valamennyi korszakban a ház alatt húzódó pince. Jellegzetességeik közé tartozott, hogy a gazdasági épületek a lakóházakkal többnyire azonos építőanyagból készültek, azonban héjazatuk zsúp, esetleg nád volt. A 20. századi parókiaépületek döntő többsége viszont már polgárház volt, megegyeztek a falusi parasztpolgári, módos kisnemesi, ill. a mezővárosi, kisvárosi polgárházakkal, amelyek az ország egész területén fellelhetők a mai napig.

22 21. H. CSUKÁS Györgyi 1984. 29-32. 22. Köszönetet mondok a Pápán őrzött, rendezés alatt álló református levéltári anyag átnézésének lehetőségéért Szalayné Gubricza Emese lelkésznek, Kránitz Zsolt levéltárosnak. A parókiális irattárakban őrzött dokumentumok adatainak felhasználásáért Németh Gyula balatonkenesei református lelkésznek, Tislér Géza dunántúli református püspökhelyettesnek, csopaki lelkésznek és Olajkár Margit hitoktatónak, szentkirályszabadjai presbiternek. A kádártai parókia alaprajzát H. Csukás Györgyi néprajzkutatónak köszönöm.