Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

S. LACKOVITS Emőke: Református parókiák építése és típusai a Balaton-felvidéken a 18. századtól 1900-ig

2. kép. Barnag, református parókia alaprajza. Épült 1845-ben A térség negyven falujából kilencben 1850 előtt, tizenötben pedig 1850 után építettek új parókiát vagy alakították át, korszerűsítették a régit. Ezek az épületek többnyire már kőfalúak voltak, bár a keleti részen a vertfal és a vályog is előfordult. Akadt ennek kővel kombinált változata is. A héjazat nád, fazsindely vagy cserép volt. Balatonfőkajáron 1844-ben kőből és téglából emelték a parókiaépületet, amit 1928-ban átépítettek. Sólyban az 1800-as évek elején építették a parókiát, amit 1912-ben, majd 1941-ben átalakítottak. Inotán 1820-ban kőből oszlopos tornácos