Cseri Miklós, S. Laczkovits Emőke szerk.: A Balaton felvidék népi építészete - A Balatonfüreden 1997. május 21-23-án megrendezett konferencia anyaga (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum; Veszprém: Laczkó Dezső Múzeum, 1997)

SIMONFFY Emil: Társadalmi és gazdasági viszonyok a 18-20. században a Balaton-felvidéken

ban már fontos szerepet játszottak. E két művelési ágnál nagyobb volt a nem mezőgazdasági foglalkozású földtulajdonosok részesedése. Az egyéni kisbirtokok területének megoszlása (1935-ben százalékban): Balatonfüredi Keszthelyi Tapolcai Zala járás járás járás megye 0-1 kh 3,7 5,8 3,4 4,1 1-5 kh 20,0 36,7 25,6 24,7 5-10 kh 20,0 31,5 24,5 27,4 10-20 kh 26,0 18,5 23,3 25,6 20-50 kh 26,0 6,2 18,0 14,7 50-100 kh 4,3 1,3 5,2 3,5 Tisztában vagyunk azzal, hogy a formális tulajdonviszonyok sokszor lényegesen eltértek a valóságos tulajdonviszonyoktól (például a földbirtok eladósodásának különböző mértéke következtében), és a bérletek különböző formái miatt az üzemi viszonyokkal sem estek egybe. Mégis a fenti adatsorok lehetőséget adnak néhány megfigyelésre. Zala megye egészére - és ezen belül a Balaton-parti járásaira - jellemző, hogy a nagybirtok kisebb részt foglalt el, mint a Dunántúl többi részén. A Keszthelyi járás hasonlítható a jellegzetesen nagybirtokos Fejér vagy Somogy megyéhez. Viszont a középbirtok részesedése elenyésző, hasonlóképpen az 50 kat. holdnál nagyobb kisbirtoké is. A statisztikai adatgyűjtés csoporthatárai ugyan sematikusak, mégis más forrásokból is feltételezhető, hogy a családi üzem, amely nem igényelt állandóan idegen munkaerőt, felső határa valamivel maradt csak az 50 kat. hold alatt. így megállapíthatjuk, hogy a kisbirtokosok módosabb rétege mindhárom Balaton-parti járásban - különösen a keszthelyiben - a földterületnek csak csekély részét foglalta el. Öt kat. holdon alul - az egyes intenzív ágazatoktól eltekintve - nem is beszélhetünk gazdaságról, e törpebirtokosok megélhetését már nem elsősorban saját „mezőgazdasági üzemük", hanem idegen üzemben vállalt bérmunkájuk biztosította, amint ezt egyéb források a polgári korra is bizonyítják. Ebbe a kategóriába tartoztak nagyrészt a nem mezőgazdasági foglalkozású kisbirtokosok, számuk az egész megyében 20%-ot, a tulajdonukban lévő földterület az öt holdon aluli kisbirtokosok földterületének 29%-át tette ki. Soraikban elsősorban városi polgárok, falusi iparosok és kereskedők, értelmiségiek kertjeit, szőlőit és kiegészítő gazdaságait, valamint már üdülőit találjuk. A falusi iparos, kereskedő és értelmiségi (pap, tanító, jegyző stb.) még a 20. század első felében is rá volt szorulva a kiegészítő mezőgazdasági termelésre a piaci viszonyok fejletlensége miatt. Persze a gazdaságosság is megkívánja a szállítási költségek csökkentése céljából, hogy a szükségletből - amit lehet - helyben termeljenek meg.