Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
MAYER Vera: A ház- és udvarformák változása Dél-Burgenlandban a 20.században
részben az építőanyagokkal és építési technikákkal magyarázható. Amellett, hogy a földíalak nem engednek meg túl nagy magasságot, a padlásokon való tárolás szalmával fedett, kémény nélküli vagy fakéményes házak esetén nagy tűzveszéllyel járt. A boronafalas építkezésnél a többszintes építményhez megfelelő faanyag kell, amely a burgenlandi térségben nem mindig állt rendelkezésre." Ezért nem történt meg itt a faépítészetben a többszintessé fejlődés, ellentétben az Alpok és a Kárpátok faépítkezésével. Végül nem utolsó sorban az építtetők gazdasági-társadalmi helyzete, s a paraszti- és zsellérgazdaságoknak az ezzel kapcsolatos mérete -, melyek Burgenlandban meglehetősen kicsik voltak - a függőleges bővülést nem is mindig tették szükségessé. Csak a háború utáni időkben változtatták meg feltűnően a többnyire egy-, az ipari gócpontokban olykor többemeletes új épületek a hagyományos burgenlandi településképet, melyre a földszintes, oromzatos házak voltak jellemzők. A régebbi házformák fejlődéstörténeti vizsgálata mindenesetre azt mutatja, hogy az emeletesség irányába mutató fejlődés Burgenlandban már sokkal korábban, ha nem is feltűnően, megjelent, mégpedig a mezővárosok polgár-, kézművesés szőlőkapás házainál. A ház vertikális növekedése az építtető gazdasági, szociális helyzetének fontos mutatója. Olyan jelenségre utal, amely a vidék városiasodásával, a lakás iránti növekvő igényekkel, a növekvő reprezentációs szükséglettel, de az építőtechnika fejlődésével is közvetlen kapcsolatban áll. Általában véve a ház vertikális növekedése két irányban zajlott. Az osztályozás kiindulópontjául a legfontosabb épületegység, többnyire a lakótér helyzetét vehetjük alapul. A bővülés vagy alulról történt, vagy a fő helyiség fölött létrejött újabb helyiség révén. 27 A pince vagy pinceszint kiépítése Burgenlandban hosszú időn át igen kevés vidéki ház volt alápincézve. A pince gyakran a házon kívül helyezkedett el, Ez volt az általános a Sopron környéki földes sövényfalú épületeknél, 28 Dél-Burgenland boronafalú épületeinek többségénél is hiányzott a pince. Néha a szoba padlójába mélyítettek egy vermet, amelyben vészterhes időkben az értéktárgyakat őrizték. A dél-burgenlandi borvidék sok boronafalú borospincéje - így Szentkúton (Heiligenbrunn), Nagysároslakon (Moschendorf) és a pinkavölgyi borvidéken rendszerint földszintes volt, földbe mélyített pince nélkül. Ezek többnyire egy présházból és egy kis szobából, vagy csak egyetlen, a bor tárolására szolgáló helyiségből álltak. A dél-burgenlandi boronafalú pincéknek többnyire famennyezetük van. A majdnem a földszinten elhelyezkedő borospincéknek mindenesetre az a hátrá26.Azokból a felmérésekből, amelyeket 1760-ban az összes Battyány-uradalomban elvégeztek, tudjuk, hogy akkoriban a pinkafői uradalomban már csak Pinkafőn és Alsólövőn volt jó minőségű fa (HOMMA, Josef Karl-PRICKLER, Harald-SEEDOCH Johann 1987. 133-134.). Burgenland déli részén sem volt már jó épületfa a 18. században (KAMETLER, Josef é. n. 89.). 27.SCHEYBAL, Josef V. 1980. 494. 28.BUNKER, Johann R. 1894. 121.
