Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

BUZÁS Miklós: Téglaépítkezés gyakorlata a Nyugat-Dunántúlon

2. kép. Téglagyártás ábrázolása Komeniusnál. az egyes falvak egy-egy tevékenységre specializálódjanak. Az is megtörtént, hogy az aratási robotot is építkezésekkel váltották ki.

7 így az uradalmi építkezések közvetlenül is hatottak a falu építőgyakorlatára, ezt a hatást segítették elő a különböző szabályozások, a téglaépítkezés ösztönzése. Megjegyezzük, hogy ezek hatása nem teljes, sokszor a rendeletek ellenére is elavult szerkezetű és tűzveszélyes házakat építettek. Kőszeg városa a 17. század második felében tégla hozzájárulással segítette a különböző kisebb egyházi épületek építését.8 Szombathelyen „ 1787-ig a városban még kéménynélkül való konyhák, úgynevezett füstös konyhák is voltak, ezen évi közgyűlés azonban sub poena demolitionis elhatározta, hogy mindenki kéményt építeni tartozik, és hogy ennek eszközlését megkönnyítse, ezer téglának árát ezen célra 4 írtra szabta. "

9 A körmendi uradalom 1763-ban létesített téglakemencéket az építkezési gyakorlat befolyásolása céljából, de ezek a kísérletek egészen a 19. század közepéig a városok falain túl nem vezettek komolyabb eredményre. A tégla a falusi gyakorlatban nem tudott versenyre kelni a hagyományos, kevesebb specializálódott szakértelmet igénylő faépítkezéssel. 1818-ban kiadott nevelői kézikönyv így summázza a tégla készítését; ,,A' téglák, lovak vagy emberek által nyúlós tésztává tapostatott agyagból szoktak vettetni. 7. Cs. DOBROVITS Dorottyái983. 53-70., 83-85. 8. CHERNÉL Kálmán 1877. 136., 238., 240, 9. KUNC Adolf 1880. 156.