Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

G. SZABÓ Zoltán: "Pitar-kódisállás-forház" egy építészeti elem átalakulása három dél-zalai településen

A fent leírtak figyelembevételével alapvetően három nagyobb korszakot lehetett elkülöníteni a vizsgált időintervallumon belül: 1.19. század második fele (1860-1900) „Archaikus"; 2. 20. század első fele (1900-1945) „Hagyományos"; 3. 20. század második fele (1945-1980) „Modern".'

4 E dolgozat keretein belül természetesen nem vállalkozhattunk az általunk kijelölt korszakok minden részletre kiterjedő átfogó elemzésére. Célunk itt a három korszakra a vizsgált területen legjellemzőbb (leggyakoribb) lakóháztípusok vázlatos bemutatása - elsősorban a külső megjelenést befolyásoló helyi sajátosságok

15 (például pitar, később tornác) -, valamint az egyes korszakokon belüli építési időszakok meghatározása. 1. Archaikus korszak Az első korszakon belüli építési időszakok meghatározásához a rendelkezésünkre álló konkrét, illetve sok esetben csupán hozzávetőleges adatok nem nyújtottak elég támpontot, ezért megfelelő levéltári, helytörténeti kutatások hiányában - amelyekre jelen dolgozat keretein belül nem vállalkozhattunk - a kisebb időszakokra bontástól eltekintettünk.

Ie A három vizsgált zalai falu múlt század végi építészetére vonatkozó adatok minden tekintetben egybevágnak a Közép- és délnyugat-dunántúli házterületre jellemző háztípusok a szakirodalomban már részletesen ismertetett leírásával.'

7 Ezek szerint az 1860 és 1900 közötti korszakban területünkön a lakóházak többsége favázas szerkezetű talpasház, de nem ritka a boronafalú épület sem. Az 1. táblázatban látható, hogy 1900-ban Kacorlak és Hahót házai földfalúak voltak (sövényfonású sárral tapasztott vagy ún. „mórfal"

18

), míg Pölöskefőn a házak mintegy kétharmada boronafallal épült. Érdekességképpen említjük meg, hogy a múlt század utolsó éveiben épült pölöskefői Pálffy-kúria főfalait téglából emelték, de a 13. MARKÓ Imre Lehel 1960. EA. 12718.; FUISZ Mária-PAPP Mária 1965. EA. 14194.; ADORJÁN Tamás 1965. EA 14197 ; HOFFGESANG János-KRASKOVICS László-TAKÁCS József 1972. EA. 17401. 14. GRÁFIK Imre 1992. 179. 15. Az egyes korszakok épülettípusainak bemutatásánál az épületek egyes főbb sajátosságainak közlésénél eltekintünk a néprajzi szakirodalomban már korábban részletesen feldolgozott, publikált résztémák újbóli taglalásától, pl. a tüzelőberendezések vonatkozásában Id. bővebben KERECSÉNYI Edit 1991. 225-270. 16 A 19. század vonatkozásában a gazdasági mutatók alapján csak fiktív korszakhatárokat lehetett volna felállítani. Egy konkrét település viszonylatában például a természeti katasztrófák döntően befolyásolhatják a falukép alakulását. 17.SZENTMIHÁLYI Imre 1974. 103-173.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 169-170.; KERECSÉNYI Edit 1991. 230-232. 18. Pölöskefőn a „mórfalhoz" szükséges alapanyagot szalmával összekevert agyagos sárból kapával szaggatták ki és „vellával a karók közé verték". Bővebben: MARKÓ Imre Lehel 1960. EA. 12718.