Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SZILÁGYI István: Vörös keresztek Vas megyében

hogy az ilyeneket is általában inkább vörös keresztnek nevezték és csak fontosabb esetekben különböztették meg azokat kiépítésük módja szerint.

8 A legrégibb eddig ismert adat Szombathelyen vörös keresztről a Kazó-féle kánoni látogatásban található 1697 szeptemberéből.

9 Helyét nem ismerjük. Lehetséges, hogy azonos a korábban Szombathely filiájához tartozó, ma a városhoz csatolt Olad községben, a Dolgozók útja mentén, a Pásztor-csárdánál lévő kereszt elődjével. Valamikor itt fakereszt állt, aminek első írásos említése egy ismeretlen cikkíró szerint 1811. szeptember 19. Mintegy 120 éve emelték helyén a mai kőkeresztet: „Állította Olad Község" felirati táblával.

10 A keresztet útszélesítés miatt a közeljövőben kissé odébb kell helyezni.

11 Az oladit is beleértve a Vas megyei hely- és határnevek gyűjtése idején (1965-69) 15 vörös keresztet írtak össze.

12 Egy elpusztult vörös kereszt emlékét a hozzá fűződő helynév őrizte meg.

13 Három további dűlőnévből is vörös keresztek korábbi meglétére lehet következtetni.

14 Ez meglehetősen kis szám a megyében található vörösre festett, máig hagyományosan fenntartott sok fakereszthez képest. Magyarázatul talán az szolgál, hogy nem minden vörös kereszt léte eredményezett arra utaló helynevet, mint ahogy ez pl. Merseváton tapasztalható.

15 A Vas megyei vörös keresztek többsége fából való, de létezik kőből és műkőből készített is. Mint az oladinál láttuk, ez utóbbiak helyén eredetileg fakeresztek álltak. A megyében vagy a közvetlen környékén vörös színű faragható követ sosem bányásztak, így ez nem lehetett a név eredete. Az összeírok egyetlen keresztnél jegyzik meg, hogy az elnevezés az állíttató családnevéből (Vörös) keletkezett, ami lehetséges, de semmi esetre sem tipikus.

16 A vörös kereszteknek a megyén belüli eloszlásából semmilyen következtetést nem tudunk levonni. Előfordulnak magyar és nemzetiségi településeken egyaránt. Állnak dombvidéken és síkságon, a falvak belterületén és a határban is, Legfeljebb az a tény tűnik fel, hogy több közülük útkereszteződésben, útelágazásban talál8. Az Arbeitkreis für Klein- und Flurdenkmalforschung im Oberösterreich Mitteilungsblatt-ja 1994. decemberi száma idézi Axel HUBER egy megállapítását a karinthiai útszéli keresztekről: „Sei es ein schlichtes Holz- oder Gusseisenkreuz, eine Steinsäule, ein gemauerter Bildstock, in Kärnten werden alle 'Kreuz' genannt." 9. SILL ABA Ferenc 1987. 61. 10.(Egy oladi lakos:) Még egyszer a „Vörös kereszt"-ről = Vas Népe 1995. január 24. p. 9. A kőkeresztek fakereszt előzményei a szakkutatás előtt általában ismertek. Egy közeli ilyen példát vörös kereszttel Répcevisről jegyeztem ki. 11 .A sajtóvitából a 10. jegyzetben írtat megelőzően: H. S. 1995. január 16. 16., és HORVÁTH Sándor 1995. január 18. 6. 12. Alsóujlak 2 db (Vas megye földrajzi nevei 211/23., 211/123.), Egyházasdaróc (160/85), Hegyfalu (71/88), Hosszúpereszteg (99/64), Kőszeg 3 db (6/273., 349., 447.), Meszlen (16/62), Nemesrempehollós (159/85), Petőmihályfa (225/77), Szombathely-Olad (37/212), Vasszécsény (44/74), Vasszilvágy (22/98), Vép (36/4). 13. Vát (27/59). 14. Halogy (180/15), Rábakovácsi (94/62), Sárvár (82/249., 263). 15. Dr. KOVÁCS Jenő1976. 17. 16Alsóujlak (211/23).