Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

HORVÁTH Sándor: Keresztek, kőképek, kápolnák Vas vármegyében

Kőképek Az általunk nyomon követhető legrégibb időszakban - a keresztek mellett talán kőképeket állítottak eleink. Erre utal egy korábbi fejezetünkben már bemutatott jáki korpusz 1663-ból. Ez azonban szinte egyidős a barokk oszlopokkal, mint például a vassurányi „Vendellel". 15. kép. A bérbaltavári Ecce Homo. Fotó: 16. kép. A karakói Nepomuki-szobor. Fotó: BENKŐ Sándor 1993 NAGY Endre, 1987. De a még korábbi emlékek között a középkori kőlámpásokat vagy más néven laternákat kell számontartanunk. A sitkei „török emléket" laternának, világító oszlopnak, kőlámpásnak tekinti a szakirodalom nagyobbik része. (A temető előtt található.) De egyszerűen kőképnek is tekinthetnénk: a fülkéiben képek és szobrok egyaránt elférhettek. Anyaga és építési technikája alapján mindenképpen nagyon régi: már a török idő előtt állhatott, s a törökök után is megmaradt. Csupán ezért „török emlék" (6. kép). Amennyiben kőlámpás volt, akkor fülkéiben gyertyát, mécsest égettek a halottak emlékezetére, az elkárhozott lelkek és az éjszaka sötétjében bolyongó gonosz hatalmak távoltartására. „Összefoglalásként tehát azt mondhatjuk - írja CSEMEGI József -, hogy a kőlámpásaink egyrészt az élők, másrészt pedig a holtak számára szolgáltak volna intő jelként, hogy emberi, illetve isteni igazságszolgáltatás mindenütt ébren őrködik az anyagi és szellemi javak és erők fölött."

55 Nemrég PERGER Gyula - a soproni „Lichtsaulé"-k kapcsán - cáfol55.CSEMEGI József 1941. 190.