Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

HORVÁTH Gyula: A délnyugat-dunántúli szőlőhegyek szakrális építményeinek gazdasági- és kultúrtörténeti vonatkozásai

nép tudja, hogy a hőség augusztus 24-én Bertalankor ér véget. Miért jelentős időszak ez a mi szempontunkból? Figyelembe kell venni, hogy a választott titulusok több mint fele ebben az időintervallumban található. Ekkor az ültetvények munkatilalom alatt állnak. Mária Magdolna napjára tehát már végezni kellett a kapálással, zöldmunkával, később a növényvédelemmel is. A munkák csak Bertalan után, az ültetvények szüreti előkészítésével folytatódtak. A munkatilalomnak racionális okai is vannak, mert a perzselő napsütéses időszakban sem a hajtások, sem a talaj bolygatása nem szolgálja, hanem gátolja a nedvesség megőrzését, amely az érésre forduló szőlő termésmennyiségét nagymértékben befolyásolja. Ez a megállapítás a mai modern szőlészetre is érvényes, amely a legszükségesebb növényvédelmi munkán kívül szintén nem javasol ebben az időszakban egyéb beavatkozást. A munkatilalom viszont lehetőséget ad az ünneplésre. Mivelhogy egyébként egész évben csak imára szólító, s II. József 1786-os rendeletét sokáig be sem tartva a vihar ellen kongó szőlőhegyi harangok figyelmeztettek a védőszent búcsújának miséjére, sőt a munkára, nemkülönben az ültetvényekre való áldásosztásra hívták a szőlőműveseket. Ezekre az ünnepekre a kápolnákat, illetve a pincéket és környéküket is illett fölkészíteni. Az épületeket ekkor tapasztották, meszelték, ilyenkor kaszáltak, rendbetették a közös területeket, vagyis nagytakarítottak a szőlőhegyen. Szórványos és viszonylag kései adataink vannak arra, hogy gyónásra és szent áldodzásra is sor került ezen alkalmakkor. Lehet, hogy ezek az események tekinthetők a húsvéti előkészületek szőlőhegyi párhuzamának, noha más okokból következőn tartották szükségesnek a „feltámadást". Bízunk benne, hogy e vázlatos kis írással sikerült rávilágítanunk azokra az okokra, melyekről a szakirodalomban azt olvassuk: „A hirtelen jött jégesők kápolnák építésére indították a népet."

25 Vagy más változatban: „A leggyakoribb okok, amelyek szakrális célú határbeli építmények állítására vezetnek, a település területének, határának, lakóinak pazdasági működésének védelme valamilyen külső eredetű bajtól, csapástól."

26 Én a mélyebb, az irodalomban számontartott jelenségek hátterére akartam figyelmeztetni, mert azt tapasztaltam, hogy az egyes szőlőhegyi kápolnákhoz köthető vallásos megnyilvánulások, valamint a titulus választások gazdaság- és kultúrtörténeti vonatkozásai színezik a hitéletet és a munkás hétköznapokat egyaránt. 25. VAJKAI Aurél 1958. 12. 26. BARTH A Elek 1990. 221.