Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SILL ABA Ferenc: Plébánia- és iskolaépületek Vas megyében a 18-19. században

PLÉBÁNIA- ÉS ISKOLAÉPÜLETEK VAS MEGYÉBEN A 18-19. SZÁZADBAN SILL ABA FERENC Közismert előttünk Szent István rendelkezése (II. decrétum, 1, cikkely), amelyben a korabeli tíz település templomáról és a templomban szolgáló papság anyagi helyzetéről gondoskodott, „Tíz falu építsen templomot, ' ezt szerelje fel két lakással,

2 és két szolga köznéppel, adjon egy csődört, egy igavonó kancát, hat ökröt, két tehenet és 30 kisállatot. " Ez a rendelkezés századokra kihatóan meghatározta az egyházi lakóházak agrár jellegét, amelyet a legújabb időkig nyomon követhetünk. A későbbi századokban a falu papjáról való anyagi gondoskodást a helység földesura és a falu lakossága közösen vállalták, biztosítva a papság megélhetésének feltételeit. Ezek között a legfontosabb volt az egyházi épületek helyének, a teleknek kijelölése, a templom és a lakóház felépítése. Vas megyében több olyan helységet ismerünk, ahol az egyházi épületegyüttesnek megjelölése is fennmaradt századokon keresztül napjainkig. Őriszentpéteren „a Templomszer", Kovácsiban az „Egyházszeg", Vépen a „Papszeglet". Régi településeinkben ma is nyomon követhető az egyházi intézményeknek lokális kapcsolata, telekszomszédsága. A vizitátorok rendszerint egymáshoz viszonyítva tájolják be a templom, a plébániaház és az iskolaház helyét. Középkori falvak településrendjében kiemelt helyen található a templom és a körülötte kialakult temető,

3 a templom szomszédságában a plébániaház és szintén a közelben az iskola épülete. Ahol plébániaház nincs - a leányegyházakban -, rendszerint a temető szomszédságában volt az iskola helye, jelezve, hogy idővel az iskola is egyházi telekrészen épült fel. A 18. században már általánosan jellemző telekelrendeződést és épületegyütteseket találunk. A plébániaházban szinte minden esetben megtalálható a plébános egy vagy két szobája, sok esetben a „família" külön szobája - ezt cselédszobának szokták fordítani -, a konyha, a kamra, az istálló, kivételes esetekben külön ló- és tehénistálló, és módosabb plébániákon a pajta. Az épületrészeknek ez a szokványos felsorolása egyben a plébániaház alaprajzát is megadta, 1. Decretum S. Stephani II.1.; Vö. ZÁVODSZKY László 1904. 153. Decern villae ecclesiam edificent, quam duobus mansis, totidemque mancipiis dotent, equo et iumento, sex bobus et duabus vaccis, XXX minutis bestiis. 2. A „mansio" a latin manére, maradni szóból ered. Értelme: szállás, lakás. Innen a francia „maison". Kálmán uralkodása idején a „ház", a belsőség értelmezést kapta. A „mancipium" pedig a „háznép", a későbbi vizitációkban ez a „família". 3. A templom körüli temetkezés már a kereszténység felvételének kezdetén kialakult. Előbb még előfordult a félpogány rítusú gyakorlat is, de ahogy a templomépítés nagyobb arányban lendületet vett, általánossá vált a templom közelében való temetkezés, Vö. GYÖRFFY György 1983. 106.