Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

21. térkép. Sertésólak (hidas, 1826) 1834-ben. 1. „sertés ólját az udvar közepire építette" - 1826; 2. egy sertés ól van; 3. két (kettős) sertés ól van; 4. három (hármas) sertés ól van; 5. négy (négyes sertés ól van); 6. öt sertés ól van; 7. nincs értékelhető adat. udvarán FÉL PAJTÁT TALÁLUNK.

100 E fogalmat SZENTMIHÁLYI Imre alkalmazta Körmenddel kapcsolatban a 17. század vonatkozásában, amikor a Felső Tiszavidék népi szóhasználatával egyezést vélt felfedezni a körmendi, BELVÁROS SZŰK TELKEIN TALÁLT kisebb, egyfiókos pajtákra. Lencz Ferenc gombkötő, városbíró „PAJTÁJA FIÓKKAL EGYÜTT tégla oszlopokra lévén elégett". Vaidacker Ferenc lakatosnak felróják, hogy udvarában pajtát csináltatott. 1834-ben azonban itt azt olvashatjuk, hogy „Istállója és két FÉLSZER TÉGLA FALRA ÉS OSZLOPRA" található. Vagyis pajtafia egyenlő a fészerrel. A fészer pedig tudvalevő a szín szinonimája, tehát az itt felemlegetett pajta jórészt a SZÍN FUNKCIÓJÁT LÁTJA EL. Ritoper Mihály csizmadia a Templom utca 110. számú ház tulajdonosa. Az 1834-es tűz idején a kárjegyzőkönyvek nem egészen ugyanazt írják le a megbecsült épületekről. Az eltérés magyarázza a funkció árnyaltságát is. Az első iratban „ISTÁLLÓJA ÉS PAJTÁJA" míg másodikban „ISTÁLLÓJA ÉS SZÍNJE" égett el, vagyis a pajta egyenlő a színnel. Aki a kárt felbecsülte, nyilván tisztában volt a fogalmakkal, mégis keverte a pajtát a színnel, valószínűleg azért, mert mindkettő hasonlatos vagy talán ugyanolyan formát jelenített meg. Czimber József egykori városbírónak, mint láttuk, a hídon túl volt pajtája. Házában nem is pajtát találunk, hanem 1830-ban, a hagyatéki leltár felvételekor „háza áll 100. SZENTMIHÁLYI Imre 1980. 72.