Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján
Az 1834. évi tűzkár jegyző könyvek Az 1834 „Januarius holnap 5-én reggeli 10 és fél órakor fámadott tűz által okozott károknak hiteles összeírása" elég sok munkát adhatott az uradalmi tiszteknek, A hat jegyzőkönyv, melynek egy része német nyelven íródott - az egyiken található keltezés tanúsága szerint - „az elégett polgárházak felépítésére szükséges kegyes segedelemrül (való) tiszti javaslat" február 14-én kelt és már a kiutalandó segélyek összegét is tartalmazza. A közel 100 oldal összterjedelmű kézirat rendszerében hasonlit a korábbiakhoz. Itt is megtaláljuk a folyószámot, majd a „mappaszámot" - ami következetesen megegyezik az 1826-ban az elégett neve elé írottal, vagyis a ház azonosítási számával. Abban az esetben, ha a tulajdonos meghalt vagy elköltözött, esetleg a család örökösei lakják a szóbanforgó házat, a mappaszám nem változik. Ebből az is kitetszik, hogy a tűzkárjegyzőkönyvek egyben ház szerinti összeírások is, mint ahogyan a 19. század első harmadában felvett adóösszeírások is azok. A ház nélküli nagykorú családtagok vagy lakók az adott ingatlan javak összeírása után következnek, s gyakori a hazátlan zsellérekre a 00 jellel való megkülönböztetés. Az említett számozást követően a kárt vallott neve szerepel a foglalkozás megjelölésével. „Littich János mészáros", „Mittli József mezei gazda" ,vagy a családi állapot megjelöléséve: Özvegy Bitsák Mihályné", Majd a „vagyonára nézvést" megállapított osztálybasorolás következik 1-3 classist alkalmazva. A további rublikákban a szenvedett kár „váltóczédulai értékben" kerül megnevezésre, ami bizony két és félszer kevesebbet ér, 33 mint az ezüst forint. A kárbecslés és elszámolás, valamint az adásvételek, terményárak tárgyalt korszakunkban mindvégig az új számítás szerint érvényesek. A becsült kár összege után mely tételesen egy hasonló kéziratban található -, a „segedelem kultsa", azaz a kárvallottat osztályba sorolása után megillető százalékszám 5-10-15% áll, minek alapján a segély konkrét forintra számított értékét, illetve a kiutalható faltégla és tetőcserép darabszámát adják meg. Végezetül a „jegyzések" rovatba kerülnek az ingatlan tulajdonos által vállalt épületjavítási ígéretek. Az összes tűzkárjegyzőkönyv közül az 1834. évi a legpontosabb a tényleges veszteségeket illetően, mert míg az 1810-es, 1816-os,1826-os,1827-es becslések kerek összeget: 1000, 1200, 1800... forintot jelölnek meg, úgy itt sok esetben krajcárra is megadják az előzőleg tételesen felsorolt kár összegét. Azonban ez a becslés sem lehet teljes, mivel feltűnő módon hiányoznak belőle a bútorok és egyéb házineműk. Fontosnak tartották a ház, az egyes leégett épületrészek: pajta, istálló, sertésól, kamra; szoba, valamint az elpusztult, tető, kapu, kerítés értékét megadni. E becsült kategóriába tartoznak még a termények és őrlemények, általában a „kamara beli eszközök", egyes esetekben a szennyes és fehérruhák, valamint a mesterség gyakorlásához használt 33.RHM A. 720-93. (eredetije: Körmend katolikus egyház irattára I. cs.) „Néhai Czimber József özvegyének Ferber Borbála Asszony hátra hagyott Ingó és Ingatlan Javainak összeírása" (a továbbiakban: Czimber-féle hagyatéki ügy) 1830. III. 23. Kész pénz: Egy darab Arany 4 f. 30 x váltó czédulában teszen 11 f. 15 x. 1 db 1 forintos váltó czédulában 2 f. 30 x.
