Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

NAGY Zoltán: Körmend belváros kézműves házainak népi építészeti tanulságai az 1826., 1834. évi tűzkár-jegyzőkönyvek és más kiegészítő források adatai alapján

ekkor megengedte a lakosságnak, hogy sövényházaik helyreáliítására szabadon vághassanak vesszőt a határban. "

28 A lakóházak ekkor tehát még mindig a sövénytalú, tapasztott épületek voltak. A város lakosága eközben az 1760-as évekig jórészt kicserélődött. „1761-ben a belső városban a 92 telkesgazda 1/3-a volt körmendi, ez a külvárosban fordított, összességében a 282 körmendi családfőnek kevesebb mint fele idevalósi."

29 A városban nagy arányú építkezések kezdődnek ebben az időben, az uradalmi központ kiépítése mellett a várakat barokk kastélyegyüttessé építik át, és a városközpont képét is megváltoztatják. Az uradalmi építési iratokban szereplő téglavető ezrével készíti havonta a falazó- és burkoló téglákat, meg a tetőcserepet. Valószínű, hogy a település borona- és sövényfalú épületeinek téglára való átépítése ez idő tájt megkezdődik. Egy úrbéres per kapcsán azt is tudjuk,

30 „hogy az újváros végén a téglakemence felé három ház épült" - vagyis uradalmi kézen ugyan, de megindult a nagyméretű téglagyártás, melyhez külországból folyamatosan érkeztek a téglavető- és cserepes mesterek, az ácsok és a kőművesek. A levéltárakban a 18. század végéről nem őrződtek meg olyan feljegyzések, melyek nagy arányú „tűzi veszedelemről" tudósítanának. Kisebb kiterjedésű tűz ütött ki 1808. április 28-án, 14 ház részbeni pusztulását okozva, az összeírás

31 szerint 25 860, családfőkre vetítve 1771 forintnyi kár keletkezett. Ezt követően 1810 és 1834 között vizsgált területünkön: a belső város déli felén: a paiactér-postaútRába vonala által határolt városrészen nem mindig azonos területeket érintve ugyan, de legalább öt alkalommal pusztít a tűz. 1810. december 16-án, a Hajas utca és a Rába közti 8 házat érintve, de egyébként 26 telekre kiterjedően összesen 41 994, családfőkre kivetítve 1999 forintnyi kárt okoz a tűz. A legszörnyűbb vész 1816. december 4-án történt. A pusztítás olyan nagy mérvű volt, hogy a kárvallottak megsegítésére nemzetközi adakozás is megindult. A Magyar Hírmondóban a Hazai Tudósítások c. rovatban 1817. május 17-i dátummal néhány soros hír az egész országot bejárja. Ekkor a városban 362 fundus volt. Tudhatjuk meg abból az uradalmi összeírásból, mely a „Körmend Mező Városának az Uj Regulátió Szerént Való Conscriptiója" címet viseli,

32 keltezése 1817. február. Összesítő részében „urasági házhely"-ként 35, „mezei gazdáksummája"-ként 125, „mesterembereké" 173 (!), az „inscriptionalisták"-nak 12 telek jut, a fentmaradóban a faiskola, mesterház, városháza, a majorsági épületek, lóheréskert és más rendezés alatt lévő területek kaptak helyet. A fent említett telkeken összesen 335 épület áll, melyből 231 ház megég, a város csaknem 70%-ában a lángok pusztítanak. Összességében több mint félmillió forintnyi a becsült kár, ami 231 családfőt és 30 „zsöllért" számlálván egyénenként 2228 forint veszteséget jelent. A déli városrészen a 28. KOPPÁNY Tibor 1986. 45. 29. TÓTH István György 1994. 123. 30. MOL: Batthyány es. It. Maj. lad. 2. No. 11. Körmend Úrbéri perek 1767. betelepedések, házépítkezések. 31 A 19. századi tűzvészekre vonatkozó jelzetekre lásd: a „Felhasznált források jegyzéké"-t. 32.

MOL. Batthyány csa. It. R 1322. 187. sz. Községi iratok, Körmend 120. cs. 226., 231.