Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

BÍRÓ Friderika: Füstösház az Alpok alján

FÜSTÖSHÁZ AZ ALPOK ALJÁN Nyugat-Dunántúl népi építészetének helye az Alpok-Adria régióban BÍRÓ FRIDERIKA Az Alpok keleti nyúlványai, a dunántúli dombok, Szlovénia magasabb és lankásabb hegyei ölelik át, a Rába, a Mura és a Zala folyók szabdalják keresztül azt a tájat, amelynek történetéről, falusi építkezéséről és paraszti kultúrájáról itt ezen a konferencián az elkövetkezendő napokban szó lesz. A sokak által alsó pannon területnek nevezett vidék népek, kultúrák, nyelvek jellegzetes találkozási és kapcsolódási pontja volt a római kortól kezdve, ahol az európai népvándorlás és a későbbi betelepítések idejétől fogva magyarok, szlovének, németek, horvátok élnek együtt. Sorsuk, történelmük párhuzamos vonásokat mutat, de a falusi települések, a paraszti lakóházak, a gazdasági épületek külső és belső megjelenése, az itt élő népek paraszti kultúrája és ennek fejlődése is egymáshoz hasonló, sok esetben azonos elemeket őrzött meg. E paraszti kultúrák azonban egyéni utakat is bejártak, jelezve ezzel az illető népcsoport társadalmi és gazdasági lehetőségeit, gondolkodásmódját, közelebbi és távolabbi vidékek kultúrájának hatását, vagy éppenséggel egy-egy parasztcsalád erős kötődését a hagyományokhoz, esetleg az újabb, modernebb igényekhez, divathoz való gyorsabb alkalmazkodását. Ilyen sajátos és egymástól különböző fejlődési utat járt be többek között a térség archaikus lakóépülete, a füstösház is. „A füstösház nem köthető egyetlen országhoz vagy néphez, mivel három ország érintkező területén (így hazánk délnyugati részén is) egy lényegében egységes - egyben sajátos helyi vonásokat is feltüntető -, nagy népi építészeti kultúra alakult ki. " SZENTMIHÁLYI Imre írta le ezeket a sorokat az 1970-es években. Néhány évvel később BARDOSI János mikor a füstösházzal kapcsolatos kutatásait összegezte, így egészítette ki kollégája véleményét: „... hazánk délnyugati részén - főleg Vas és Zala megye területén -, a szlovén, osztrák füstösház-típusokon és azok továbbfejlődési, korszerűsítési formáin túlmenően a sajátos magyar változatokra is ügyelnünk kell, éppen a kölcsönös egymásrahatás miatt." „... Kérdéses, hogy a magyar, szlovén és stájer tűzhelyfejlődés minden periódusában teljesen hasonló lett volna, és az is, hogy a nyugat-dunántúli ház hogyan kapcsolható a „Rauchstube" típushoz, amelynek keleti határát GERAMB az osztrák nyelvterülettel lezárta." Ezt már BARABÁS Jenő mondta, mikor a zalai füstösházról írt tanulmányát 1969-ben megírta. Nem véletlenül említettem e három néprajzkutató véleményét. BARDOSI János a szombathelyi múzeumfalu építője volt, SZENTMIHÁLYI Imre a Göcseji Falumúzeumot építette fel. BARABÁS Jenő pedig mindkét kollégájának egyaránt volt tanácsadója és segítőtársa. Mindhárman együtt, de külön-külön is szinte