Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

KVASSAY Judit: Régészeti adatok a Zala megyei 15-16. századi háztípusokhoz

A toldalékban pedig az agyag elbontása után egy betemetett fával béllelt kutat találtunk. Tetejét 1 m vastag keményre döngölt agyag borította. Betöltésekor tégladarabokat és homokkőlapokat dobáltak bele, 180 cm mélységig. A kút homoklapokkal kirakott alját 215 cm mélyen értük el. A törmelékréteg és a kút feneke közötti iszapban a vízmerítés közben behullott favödrök darabjai, korsó és agyagpalackok feküdtek. Egy különleges, ebből a korszakból egész Európában páratlannak számító lelet is napvilágra került: egy lapos testű ónpalack. Találtunk továbbá két mesterjeg. s fanyelű kést, amelyek alapján pontosan meghatározható a kút használatának ideje. A feltárt részek alapján valószínű, hogy a sárga agyagréteggel jelzett épület (2. ház) helyén már korábban állott ház (1. ház), amely a hamus betöltés tanúsága szerint leéghetett. Azért válhatott szükségessé az új épület emelésekor a terület agyagréteggel történt planírozása. (Tömésház vagy agyaggal tapasztott faszerkezetű épület omladéka nem lehet, mert az agyag túlságosan kövér, semmiféle soványítóanyag nyomát nem lehetett megfigyelni,) A két ház azonos méretű és alaprajzú volt, egyetlen eltérés, hogy az újjáépítéskor a toldalékban álló kutat betöltötték. Az agyagos folttól 2 m-re keletre kibontott árok a cölöpök sorával egészen biztosan az épületekhez tartozott, a házak északi és déli végében kibontott cölöplyukak ugyanis nem az agyagos folt, hanem annak nyugati széle, valamint az árok középvonala közti (összesen 8 m-es) távolság középtengelyében álltak. Talán olyan, a ház homlokzata előtt végigfutó tornác lehetett, amelyik lefedését a ház tetőszerkezete magában foglalja. A házak a méretek (hosszúság: 17 m - a cölöplyukak távolsága, szélesség: 8 m - lakótér és tornác együtt) alapján háromosztatúak lehettek. A 2. ház meglétére mindössze a planírozási réteg utal, ezen kívül csak az biztos, hogy nem téglából építették és nem égett le. Az 1, házból 20 cm vastag hamus, leletekben gazdag réteg maradt meg, továbbá a ház középső részén a kályha másodlagosan bolygatott omladéka, valamint a 2. ház építésekor betöltött kút. A házak feltárása során egyöntetűen a 15-16. századra jellemző leletek láttak napvilágot. Ezek zöme, köztük a finomabb kormeghatározást lehetővé tevő darabok az 1. ház omladékából és a hozzá tartozó kút betöltéséből kerültek elő. A kályhaszemek és csempék'

9 tanúsága szerint a házban a Dunántúl középső és nyugati vidékén a 15. század második fele és a 16, század első fele közti időszakban elterjedt kályhatípus állt.

20 Az óntárgyak (kannafed Jézus monogrammal és pincetok részét képező, díszítetlen ónpalack), továbbá a mesterjegyes kések használatának ideje a 15. század második fele és a 16. század első harmadára 18. Ez alatt a ház teljes szélességében, de csak 8 m hosszan még egy keményre iszapolódott, 40-50 cm vastag réteget figyeltünk meg. A feltárás részleges volta miatt csak igen feltételesen tekintem egy esetleges még korábbi, kisebb méretű épületnek, amelynek pusztulása fokozatosan következhetett be, így omladéka keményre tömörülhetett. 19. Valamennyi mázatlan, díszítésük részben egyezik a más dunántúli lelőhelyekről ismert darabokéval: áttört oromcsempe, indadíszes sarokcsempe. Szent György alakos, griffes, futó szarvas alakos csempék; részben eltér azokétól: sűrű, szögletes bepecsételéssel díszített sarokcsempe, kétfejű sasos, plasztikus rozettás és lovagalakos csempék. 20.ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989. 89.; PARÁDI Nándor 1990. 163.