Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
VÁNDOR László: Zala megye középkori falusi építészetéről
A feltárt házak, bár kőben bővelkedő vidékről van szó - a pincék kivételével, amelyek egyet kivéve kőfallal készültek -, fából épültek. Sarvalyon a cölöp és gerendalyukak hiánya, az egysoros bazaltkő alapozás bizonyítja, hogy az épületek falai fából voltak. A talpgerendák alá rakott kövek a maguk amorf formájában maradtak, feladatuk az volt, hogy a nagyméretű talpgerendák átnedvesedését, korhadását meggátolják. Ahol a terep egyenletlensége megkívánta, a kétsoros alapozás is előfordult. A sarkok alá kerültek a legnagyobb kövek, a legkisebbek pedig a válaszfalak alapozását tartották. Agyagtömítést, tapasztást a leégett házak tanúsága szerint inkább csak a válaszfalaknál (esetleg a kemence körül) alkalmaztak. Valószínűleg a válaszfalak esetében vékony gerendákat használtak, de az is lehetséges, hogy egyeseket nem boronatechnikával, hanem pl. a 17. ház esetében sövényfonásos megoldással készítettek. 29 Valamennyi sarvalyi lakóház többosztatú volt, 3-4-5 helyiségből álltak. A feltárók nem tudták mindegyik helyiség rendeltetését teljes bizonyossággal megállapítani, ennek okát elsősorban abban határozták meg, hogy a házak jó részét a pusztulás előtt kiürítették. HOLL Imre a sarvalyi házakat két nagy csoportra osztja: pincés házakra és kamrás házakra. A pincés házakat 5 épület képviseli, amelyeket jellegzetesen sarvalyi házaknak tart, s erősen elkülönülnek a nagyobb számban eddig ismert magyarországi későközépkori háztípusoktól. 3, 4 és 5 helyiségre osztottak (itt a pincét és a felette feltételezett élelmiszeres kamrát egynek vesszük), ennek megfelelően 17-34-36 m hosszúságúak. A házak az utcafrontra merőlegesen és párhuzamosan is előfordulnak. A merőleges fekvésűeknél az első helyiségben van a kemence, vagyis ez a kemencés lakókonyha. A párhuzamos elhelyezkedésűeknél ez a helyiség mindig a falu belseje felé mutat, a pince itt is „hátra" kerül. A kamrás házak azok, melyek nem rendelkeznek egybeépített pincével, ezek száma 12, közülük 7 alaprajza ismert. 2-3-4-5 helyiségből állnak, hosszméretük 15-30 méter között mozog. Az általános a 3 helyiséges megoldás, amely a legtöbb rokonságot mutatja az eddig ismert 15-16. századi házakkal. E csoportnál is az első helyiség a lakókonyha, belső sarkában elhelyezett nagy kemencével. A kemence szája mindig a szobában van és az udvar felé néz. A 2. helyiséget HOLL Imre lakókamrának tekinti, A házak megépülésének pontos időpontját a feltárók elég tág időhatárok között tudják megadni. Zömükről feltételezik, hogy már a 14. században megépültek, alaprajzi formáikat tekintve azonban változtak. A 15. századra a legtöbb ház már a megismert formájában állott. Sarvalyon a pincével egybépített típust tekintik - a szőlőbirtokosoknál - a hagyományos megoldásnak, A későbbi átalakítást, a pince előrekerülése, a tájolás megváltozása - az úttal párhuzamosra - a városi építészet hatásaként magyarázza HOLL Imre. 30 29. HOLL Imre 1979. 33-34. 30. HOLL Imre 1979. 45.
